Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)
Harctéri emlékeim, 1942–1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - III. „Magyar gyerek vagyok, elbírom a nehéz harcot!”
épületek alá helyezni. A gyutacsot természetesen nálam tartottam, és 5 percig égő gyújtózsinórt is hagyott. A begyújtás után 5 perc alatt lóval, a legerősebb vágtában, kb. 4-5 km-re tudunk eljutni, ami már teljes biztonságot nyújt. Ez így elmondva, roppant egyszerűnek hat. De nem szoktam látatlanul a dolgokat tudomásul venni. Csináljunk főpróbát, hátha valamin javítani kell. Ikonárral elmentünk, és Ikonárt az első ház mögött hagyva, magam csináltam végig a játékot. Órámat nézve, leugrottam a lóról, aztán elhelyeztem az akna közepébe a gyutacsot, a zsinórt ráhelyeztem, majd gyufát gyújtottam, mintha meggyújtanám, és felugrottam a lóra. Na, most aztán mehetünk! De a ló nem megy, csak forgolódik, ágaskodik. Egy lépést előre nem indul. Az idő megy, és még mindig itt vagyok. A sarkantyú és a bot hatására egyszer majd elindulna, de hát komoly esetben erre nem lehet várni. Mi volt kedves lovam akaratoskodásának az oka? Nem egyéb, minthogy soha nem járt egyedül, mindig Ikonár lova volt mögötte, közelében, és most azt kereste, a saját veszedelmünkre. Gondolom, Ikonár megsokallotta a művelet idejét, kíváncsian kinézett a ház mögül, és meglátva Búcsú az Újpalotát, mint a kilőtt nyíl száguldott feléje. Nagy tanulságot szűrtem le. Veszélyes feladatokat sose szabad körültekintés nélkül elvégezni. Lovamat pedig le kell szoktatni arról, hogy csak társaságban legyen olyan kezes, mint eddig volt. Muszáj, mert a példa szerint életembe kerülhet bármilyen egyszerűnek látszó feladat végrehajtása is. Még Internacionálban történt, egy vasárnapi, mise előtti időben. Amint gyülekeztünk, Somfay Gyurkával beszélgettünk, amikor alezredes úr megérkezett, és Somfayhoz fordulva nagy meglepetésünkre ezeket mondja neki:- A hadnagy úrról azt beszéli a legénység, hogy a hadnagy úr fél, és mikor lő az ellenség, a hadnagy úr lefekszik az árok fenekére. Nem jó, ha a parancsnokról ilyenek szállonganak, elveszíti emberei bizalmát. Aztán tábori misét mondott Baán Jenő lelkész főhadnagy.130 Itt lehetett látni elmerült lelkeket. Az Istenben való hitet a veszélyek erősítik... Aki ezt tagadja, még nem volt ilyen helyzetekben. Ezt a napot tiszti gyűlésként használta ki alezredes úr; tájékoztatott bennünket a közeli változásokról. Eszerint, innen a napokban elmegyünk, és felvesszük a készenléti helyet a nagy nyári támadáshoz. A hónap vége felé megtörténik. Magyar részről csak a III. hadtest vesz részt, mivel a hadsereg többi részének kiszállítása még sok időt igényel. 130 BAÁN JENŐ (Budapest, 1913. - n. a.) római katolikus tartalékos tábori lelkész. A szombathelyi 5. gyalogezred tartalékos tiszti állományába tartozott. Mint a 17. gyalogezred római katolikus tábori lelkésze 1942. április 29-én vonult el a keleti hadszíntérre. Augusztus 12-én Kosztyenkinél sebesülést szenvedett. HL KJ 91/a. 64
