Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)
Harctéri emlékeim, 1942–1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - III. „Magyar gyerek vagyok, elbírom a nehéz harcot!”
nal visszafordíttatta az Opelt. Félt. A bakák és tüzérek együttműködése ebben is megnyilvánult, hiszen ők is ismerték Kanizsáról, és minden alkalommal eltérítették, nehogy a bakákat zaklassa. Nem sok idő múltán fény derült kirohanásának közvetlen okaira. Készéi szakaszvezető mesélte el. A velem történteket megelőző nap délelőttjén, szép verőfényes időben alezredes úr az iroda nyitott ablakában könyökölve beszélgetett dr. Viczián Antal orvossal és Készéi szakaszvezetővel, aki a ház külső sarkán állt. Ebbe a nyugodt idillbe robbant bele Kozderka, az autóból ki sem szállva, a következő szavakkal:- Piszkos és rendetlen a zászlóalja, alezredes úr!- Kikérem magamnak ezredes úr, nézze meg a vonalban! - volt a válasz.- Holnap délelőtt küldje be az ezredhez az orvost, az anyagi tisztet és a vonatparancsnokot! Ezek után, mint aki jól végezte dolgát, búcsúzás nélkül elhajtatott. Az összefüggések és a tények ezután már ismertek. Nem feledkeztem meg sokat emlegetett kisfiam második születésnapjáról. Hogy kellő időben hazaérkezzék gratuláló levelem, jó 10 nappal előbb indítottam. Rendkívül sokat és igen nagy odaadó, féltő szeretettel gondoltam erre a kis szépen fejlődő, legszebb korát távollétem miatt nem ismert Géza fiamra, és megnyugvással töltött el a róla hírt hozó egyszerű kis tábori lap is. Internacionálban töltött időnkhöz kapcsolódott egy jelentős esemény, mely a harci cselekmények sorát és katonáink vitézségét gyarapította. Egyik éjjel 2 órakor (mindig 2 órakor kezdett az orosz támadni) közeli, nagy erejű harci tevékenység hangjára ébredtünk. A zaj a Kolhoz-támpont felől hallatszott. (Ha visszaemlékeztek a zászlóalj elhelyezkedését leíró soraimra, tudjátok, hogy ez volt hozzám a legközelebb.) Érthető, hogy mindenki a kapukban állt és figyelt. A csatazaj mindinkább erősödött. Lomniczyék is beavatkoztak. A reggeli sötétségben egyszerre csak Novoszelovka felől, surrogó hang ütötte meg fülünket: az ezred tartalékból a kerékpáros szakasz suhant el mellettünk, és a hídon át eltűnt a sötétben. Majd a kocsizó géppuskás [és] az aknavető szakasz dübörgött keresztül a hídon a harc irányába. Kis távközzel érkezett az ezred lovasszakasza vágtában. Komáromi huszárok voltak, dr. lovag Beer huszárzászlós127 parancsnoksága alatt. A lovak dobaját csökkentette a rugalmas földút; csak akkor csapott magasabbra, míg a fahídon átdübörögtek. Nagyon megkapó és felejthetetlen kép volt a hajnali derengésben, elnyúló lovaikon suhanó álomlovasok. Különösen megmaradt emlékezetemben a szakasz végén lovagló szakaszparancsnok helyet127 BEER LÁSZLÓ, lovag dr. (Budapest, 1915. november 9. - n. a.) tartalékos huszárzászlós, 1942. szeptember 1-jétől tartalékos huszárhadnagy. 1942. május 9-étől a nagykanizsai 47. gyalogezred ezredköz- vetlen lovasszakaszának parancsnokaként részt vett a 2. hadsereg keleti hadszíntéri hadműveleteiben. Augusztus 20-án Kosztyenkinél könnyebb sebesülés érte. Bene János - Szabó Péter 355. p. 62
