Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)
Harctéri emlékeim, 1942–1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - III. „Magyar gyerek vagyok, elbírom a nehéz harcot!”
legek voltak, viszont éjszakára igen lehűlt a levegő. Tipikus szárazföldi éghajlat. Ahogy ebben a gazdag lóheretáblában elhelyezkedtünk, lovainkat a terített asztalhoz állítottuk. Elrendeltem, a lovak felfúvódásának elkerülése érdekében, hogy a kocsik mellé kötött lovak közeléből kaszálják le a nagyon zsenge lóherét. Meg is történt. A tábor képe lenyűgözően szép volt. Ekkor jutott eszembe kedvenc dalom, mely most saját élménnyé vált: „Mikor az est mesélni kezd..." „Ott, ahol most magyar fiúk járnak, Sötét felhők nem borítnak árnyat, A csillagok fényesebbre gyúlnak, Ott, ahol most takaródét fújnak. Párna lesz az erdő friss mohából, Ott, ahol most lepihen a tábor És a hőse ennek a szép napnak Ugye te vagy, gyerekarcú hadnagy?! Mikor az est mesélni kezd, Utánad Édes, vágy epeszt. Szeretnék ilyenkor ott lenni Nálad, Mikor az est mesélni kezd, Hogy álmodba én ringatnálak..." A romantika mindig megfogott. De kit hagyott érintetlenül? Legfeljebb, nem ismerve ezt a dalszöveget, nem tudta ilyen szépen megformálni gondolatait. De a maga módján mindenki hazaszállt azokhoz, akik neki a kedvesebbek voltak. Tőlük távolodva erősödött az utánuk való vágyódás. A lelkek megtalálták hangtalanul az otthonnal való beszélgetés módját. A felettünk ismerősen ragyogó csillagokra bízta mindenki gondolatait, hiszen a csillagok egyszerre látták az otthonaikat és bennünket is... Ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy fényképen rögzítsem ezt a hangulatot. [-]104 Aztán mi is eltettük magunkat holnapra. Óriási harmat ereszkedett, szinte folyt a növényzeten, a kocsikon. Pont azon gondolkodtam, hova feküdjem, a földre-e, vagy valamelyik kocsira, mikor embereim egy német hordággyal jelentek meg és felajánlották, aludjam abban, jó helyem lesz benne. Az úton találták. Hát 104 Kemendy megjegyzése: „Az árnyképről engem nem ismerhettek fel, de lovam jellegzetesen szabályos állásáról tudhatjátok, hogy ki áll mellette. A menetre nyergeit lovak, a tábor fölött őrködő szuro- nyos katona az ég kárpitjából kiemelkedve, nagyon beszédes, szép kép." (A fénykép Kemendy visz- szaemlékezésének 33. sz. melléklete.) 50
