Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)
Harctéri emlékeim, 1942–1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - III. „Magyar gyerek vagyok, elbírom a nehéz harcot!”
Nyergeltettem, és útközben találkoztam Tóth Ferivel, a zászlóalj távbeszélő szakasz parancsnokával, aki a bazsi Tóth Rudi bácsi,94 kántortanító fia volt, és hívásomra vállalkozott az útra. A negyedik lovas - szintén ismerős már - Ruska József lovas hírvivő. Ferinek arra a kérdésére, mikor jövünk vissza, csak azt felelhettem, két órán belül. Úgy határoztam, elmegyünk a falun átvezető úton a másik községig, majd onnan a térkép jelzése szerint a jobbra forduló mellékutca 3. házánál, mely egyben utolsó is, rátérünk az említett és kérdéses útra, és azon hazalovagolunk. Meddig tart?! így is indultunk. Az út odafelé jó volt. Olyan nagyszerű földút, mely a lovagláshoz ideális, és még egy zsidó munkásszázad95 egyengette is. Minden rendben, mert az idő is meleg. Elértük az első falut, rátértünk a mellékutcára, és a ház mellett kerestük az utat. De út nem volt. Ellenben egy tengernyi nagyságú, múlt évi, learatatlan rozstábla. Teljesen lefeketedve, lerokkanva feküdt. Hát persze, gondolhattuk volna, hiszen a térkép rajzolása óta kollektivizálás, nagyüzemi gazdálkodás folyt. Egy ilyen kis útnak a sorsa a felszántás. A helyet, irányt meghatározva, nekivágtunk a rozstáblának, hátha beljebb mégis ráakadunk a régi útra. Lovaink botladoztak a lefeküdt gabonában, de csak haladtunk lépésben. Út azonban nincs. Egyszer csak utunkat állja egy régen kiásott és a téltől megomlasztott nagyon széles és mély harckocsi-árok. A végét nem látni, megkerülni nem lehet: át kell rajta mászatni. Igen ám, de a lovak, ahogy érezték, hogy az omló talaj csúszik a lábuk alatt, semmiképpen nem voltak hajlandók belemenni. Leszálltunk, és a zablával, háttal belevertük őket az árok szélére, majd az árok oldalán, hosszú rézsün levezettük őket az árok fenekére, ahol megfordulva, nagy kínlódás közepette, kijutottunk a mély árokból. Köpenyben voltunk. Az én köpenyem bélelve ezen térképet - a szovjet hadseregtől zsákmányolt térképek és helyszíni térképészeti felmérések által - folyamatosan pontosították és kiegészítették. A keleti hadszíntéren bevetett magyar alakulatok alkalmanként 1:50000 és 1:100000 léptékű térképeket is használtak, melyeket hasonló léptékű zsákmányolt térképek „átdolgozása" által a német hadsereg tábori nyomdái készítettek. (Suba János hadtörténész, térképész szíves tájékoztatása alapján.) 94 TÓTH REZSŐ (Márk, 1880. - n. a.) kántortanító. Kezdetben Gyertyánkúton, Németbányán, majd Zamárdiban tevékenykedett, s 1905-ben választották meg Bazsi község kántortanítójává. Emellett a helyi Levente- és a Polgári Lövészegyesület elnöke, a Hitel Szövetkezet ügyvezetője, az Iskolaszék jegyzője, az Iskolán kívüli Népművelés előadója, és a község képviselőtestületének tagja volt. Békássy Jenő 396. p. 95 A 2. hadsereg 1942 tavaszán, kora nyarán elvonuló állományába összesen 69 tábori, kisebbségi és különleges munkásszázadot állítottak be. A későbbiekben a védőállások kiépítése, a terület erődítése és a hadsereg utánpótlási vonalainak fenntartása céljából a 2. hadsereg-parancsnokság kérésére további 87 tábori és különleges munkásszázad kiszállítását is tervbe vették, és szeptember 19. és december 31. között útnak indították a Don menti hadműveleti területre. A 2. hadsereg korabeli 1942. áprilisi hadrendje 9 útkarbantartó, híd- és vasútépítő munkásszázadot is feltüntet. Amennyiben hadrendi számaik alapján ezeket is munkaszolgálatos alakulatoknak vesszük, úgy összesen 165 tábori, kisebbségi és különleges munkásszázad teljesített frontszolgálatot a 2. hadsereg kötelékében, melyek össz- létszáma 39201 főre tehető. Szabó Péter 2001. 26-27. és 161. p. 46
