Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)
Harctéri emlékeim, 1942–1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - III. „Magyar gyerek vagyok, elbírom a nehéz harcot!”
III. „Magyar gyerek vagyok, elbírom a nehéz harcot!" Különös izgalommal eltelve szálltunk ki Kurszk vasútállomásán. Abból eredt, hogy bizonyosak voltunk afelől, hogy ezzel új szakaszba lépünk. Bármelyik pillanatban harcra kerülhet sor, másrészt magunkra és lábainkra leszünk utalva. Az állomás siralmas képet mutatott. Azon kívül, hogy felmértük orosz jellegét, mely idegen volt, látszott, hogy régóta célpontja az orosz repülőknek, és egész friss nyomok is vannak. A kirakodás könnyebben ment végbe, mint a berakodás, azonban érdekes állapotnak lehettünk tanúi. A lovak 9 napos vagonban állása különösként és ijesztően hatott ránk. Amint kiléptek a vagonból, mind a hátas, mind a hámosok, csak szédelegtek. Alig tudtak a lábukon megállni, és lépésük is egészen bizonytalan volt. Csete törzsőrmester nyugtatott meg bennünket azzal, hogy természetes a hosszú állás után, és csak átmenetinek tekinthető. Vigyázni kell azonban arra, hogy a menet ne legyen gyakori pihenő nélkül. Ha erre vigyázunk, hamarosan helyrejönnek. A magyar fedett vagonok, a G. kocsik, a már ismert 6 ló, 40 ember befogadóképességűek voltak. Mivel lovaink a szokásosnál terjedelmesebbek voltak, érthető, hogy emiatt még kényelmetlenebb volt részükre az utazás, tehát a bénulás érthető. A lovak járásának rendellenességét az is előidézte, hogy 9 napon át sötét helyen álltak, tehát a hirtelen napfényre kerülésük bizonyos fokú vakságot is előidézett. Első napi gyalogmeneti célunk az első község elérése volt. Neve: Vinogrobl. Amint az várható volt az előjelek után, nagy nehézségekkel küszködtünk, különösen az út első szakaszán. Kocsijaink még teljes rakománnyal voltak, és nem volt egyiken sem kevesebb hasznos teher 20 mázsánál. A lovak előbb vázolt állapota miatt csak nehezen haladhattunk. Lovamról én is azonnal leszálltam, mert úgy imbolygóit alattam, mintha én lennék ájulás előtt. Az indulás előtt megitattuk a lovakat, de menetközben is kihasználtunk minden itatási lehetőséget. Ellenséges területen járva, természetesen biztosított menetet hajtottunk végre. A vonat a zászlóalj zöme után sorolt be, de alezredes úr a vonat mögé is helyezett biztosító egységet. Nem volt nagy a távolság, amit meg kellett tennünk, mégis dél elmúlt, mire a faluba megérkeztünk. A régebben lecsonkult templomtorony előtti téren helyezkedtünk el, meglehetősen lazán, amit a biztonság is megkövetelt. Az emberek rendbe hozták fegyvereiket, saját magukat. Mindenki azonnal mosakodáshoz látott, hiszen a szállítás alatt vajmi kevés lehetőség volt erre, és ha volt is, csak amolyan „pofából" való mosakodásra futotta. Az őrségeken kívül mindenki nyüzsgött, amikor egyszerre lövés dördült. Mivel senki nem tudta, mi történt, fegyveréhez kapott, és elhangzott az első „nobozd meg". Nem helyesírási 43
