Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)
Harctéri emlékeim, 1942–1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - II. „Elviszik a szegényeket idegen országba…”
Örültünk, amikor ennek a gyönyörű területnek - mely nekünk mindig nagyon varázsos volt - [határát], bántó magatartású népe miatt a híres Jablonkai hágón át, elhagyhattuk. Újabb szomorúság fogott el bennünket, amint hazánk határát átléptük. Most éreztük igazán, hogy elszakadtunk az otthontól. Teschen85 városa volt az első hely, amit értünk. Akkori érzésemet írom le pontosan, amikor most azt mondom, az első pillantásra látni lehetett, hogy egy nagy kultúrájú vidékre értünk. Ezt az első épület elárulta. Aztán a hazánkhoz legközelebb eső Lengyelország területén utaztunk. Az a vidék volt, amely a magyar történelemmel annyi kapcsolatot tartott, majd a lengyel alföld hazai hangulatot árasztó képe hatott meg. Nagyon kedvesek voltak a fenyőcsoportokkal körülvett kedves kis vadászházak és tanyák. Az ember ilyenkor mindig kapcsolatok után kutat emlékeiben. Nekem azok a lengyel családok jutottak eszembe, akik pár éve hazánkba menekültek a háború pusztítása elől, és Szántón, nálunk is voltak elhelyezve.86 Csak egy névre emlékeztem: a szép Barbarára. Ezt említettem levelemben, hogy itthon pontosan tudják, merre járok.87 Átéreztem lengyel testvéreink szomorúságát, amikor a mozgó, lengő vonaton nehezen tudtam a levelet írni és Lengyelország helyett Főkormányzóságot írtam. Ez volt egyébként az első hivatalos tábori levelezőlap, igaz, hogy német.88 A magyar lapokat még akkor nem adták ki. Ezt az útközben barátkozó németektől kaptuk, és a német tábori posta szállította haza. [...] ezután szinte valamennyi lapon megjelenik a cigaretta kérése hazulról. Mi volt ennek az oka? Egyrészt az a tapasztalat, hogy a német ellátásban kapott német frontcigaretta áztatott füvekből készült és nikotintartalma egyenlő volt a semmivel; szívás közben pedig hólyagot csípett az ember nyelvére. Tehát magunkat akartuk bebiztosítani, hogy ne legyen ez a hiány se. De a németek, ahogy rácsap85 Város a cseh-lengyel határon. 1920-ban két részre osztották, az Olza-jobbparti régi városrész Cie- szyn néven Lengyelországhoz, a vasútállomás és a balparti külváros Česky Tčšin elnevezéssel Csehszlovákiához tartozott, mely 1938 őszén Lengyelországnak engedte át 865 km2-nyi környékével együtt. 1939. szeptember elején a német hadsereg vette birtokba. A második világháború után ismét az 1920. évi állapotot állították vissza. 86 A Lengyelországot ért, 1939. szeptember 1-jén megindított német támadást követően, illetve főleg a szeptember 17-ei szovjet agresszió után több tízezer lengyel katonai és polgári menekültet fogadott be Magyarország. Legnagyobb valószínűsített létszámuk 70-80 ezer fő volt. Főképpen az ország északi és délnyugati városaiban, falvaiban helyezték el őket. Lásd bővebbet: Kapronczay Károly: Lengyel menekültek Magyarországon 1939-1945. Budapest, 2009. 87Kemendy tábori postai levelezőlapja a feleségéhez [Lengyelország, 1942. május 4.]: „...a szántói Boriskáék földjéről, a főkormányzóságról küldöm szeretetteljes csókomat". (HL Tgy. 4096. Kemendy Géza: Harctéri emlékeim 1942-1943. 23. sz. melléklet.) 88 Kemendy tábori postai levelezőlapja a feleségéhez. [Lengyelország, 1942. május 4.] (HL Tgy. 4096. Kemendy Géza: Harctéri emlékeim 1942-1943. 23. sz. melléklet.) 39
