Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)

Harctéri emlékeim, 1942–1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - II. „Elviszik a szegényeket idegen országba…”

gyón ismerős, így nagyon sokat gyönyörködtem a Móri-horpadás szőlőiben, és különösnek tűnt a tatai szénmedence. Azt tapasztaltam magamon, hogy távolodva az otthoni szűkebb világból, már átestem a szorító érzéseken, és újra érdekelni kezd az utazás nyújtotta élmény. Komáromban alezredes úr egy rövid tájékoztatót adott a további útvonalra vonatkozóan. Különösen azt emelte ki, hogy a szlovák területen való átvonulás alatt a legcsekélyebb irredenta-ízű megnyilatkozás sem engedhető meg. Erre oktassuk ki a legénységet.

Ezután mi tisztek kimehettünk a városba. Megcsodáltuk a nagy történelmi múltat őrző komor, erőtől duzzadó várat. Életre keltek bennünk a történelmi múlt dicső emlékei. Majd egy pohár sörre betértünk a helyiek által ajánlott Duna-parti vendéglőbe, a „Pokol"-ba. Stílszerűnek is találtuk; hadd ízleljük meg a pokolt, mielőtt hosszabb időt fogunk a pokolban tölteni. Egy lappal jeleztem a hazaiaknak Komáromon átvezető útvonalunkat.83 [...]

Ezután a Vág völgyét követve, nehéz hegyi-pályán haladtunk Észak felé. Nagy múltú városok, melyekről csak tanultam és hallottam, maradtak el: Érsekújvár, Galánta, majd hamarosan a teljes szépségével jelent meg előttünk a szépséges Vág völgye. Gyönyörű erdőkkel borított hegyek, melyeknek csúcsáról a szebb- nél-szebb várak intettek és idézték lelkűnkben a magyar történelmet.

Ezenkívül, ami megragadott, a szépen kiépített, aszfalt burkolatú utak, a völgyekben megbúvó élénkpiros cserepes házak. Amikor efölötti csodálkozásunknak adtunk kifejezést - mert nem ilyen ismereteink voltak erről a vidékről -, alezredes úr szavai adták meg rá a választ: A csehek merték elfogadni a sok százmillió dollár segélykölcsönt.84 Ezt beépítették az országba, nagyot léptek vele előre, és a végén vissza sem fizették. Hogy ne tüntessünk magyarságunkkal Szlovákián keresztül, mi maradéktalanul betartottuk: megszűnt a nótázás, bevontuk a vonatra kitűzött nemzeti zászlókat. így jutottunk el Zsolnára. Itt érdekes hangulattal találkoztunk a vasutasok részéről: Bár magyarul beszéltek, de a legellenségesebb magatartást tanúsították velünk szemben. Beszédük sértegető, mondhatnám kötekedő, lebecsülő volt. Jó volt a legénységet előre figyelmeztetni, mert biztos verekedés lett volna a vége.

De nem csak ennyi volt. Ahogy álltunk, szerelvényünknek balról nekiszalaj- tottak néhány üres vagont. Szerintük persze csak véletlen volt. Ma már tudjuk, miféle erők dolgoztak ott a háttérben. A németek nyilván már akkor is tisztában voltak a körülményekkel, és azért adták ki a passzív magatartásra a parancsot.

83Kemendy levelezőlapja a feleségéhez. Komárom, 1942. május 2. (HL Tgy. 4096. Kemendy Géza: Harctéri emlékeim 1942-1943. 21. sz. melléklet.)

84 Csehszlovákia az 1930-as évek elejéig 114,2 millió dollár értékű kölcsönt vett fel a nyugat-európai vezető országoktól. E kölcsönt nem felajánlották részére, hanem meg kellett szereznie. Vö. Adám Magda: A Kisantant 1920-1938. Budapest, 1981. 85. p.

38