Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)
Harctéri emlékeim, 1942–1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - II. „Elviszik a szegényeket idegen országba…”
hogy ilyen részvétlen legyen már az első pillanatokban a Hinterland?79 Csak azok ügye ez a kezdődő háború, akik a vagonokban összezsúfolva most rendezik legfájóbb gondolataikat: mi lesz a családdal, mi lesz velük? Hát így ismétli az élet önmagát? Gondolataim közben eszembe jutott Somogyváry Gyula I. világháborús regényének80 hasonló gondolatokat rögzítő része. Amikor szabadságon járt idehaza, az olasz front szörnyű élményeivel lelkében, ugyanilyen részvétlenséggel találkozott. A leeresztett sorompónál várakozó teniszütős fiatalember, tekintetre sem méltatva az elrobogó katonavonatot, talán legnagyobb gondjaként a találkáról való késést tekintette. Legalábbis ezt árulta el az arca. Akkor, „amikor minket szakállasokat, minket piszkosakat, minket rongyosokat, minket férfiakat, meghalni vitt a vonat...!" Ha nem élt volna bennem a regénynek a szomorú valóságot hűen fogalmazó részlete, talán én is hasonlóan raktam volna szavakba szorító érzéseimet... Ma is úgy érzem, jogos volt szomorúságom. Bementem a tiszti kocsiba, hogy meneküljek a valóság csúf és ördögien vigyorgó képétől. Már többen ülve aludtak, de sokan voltak, akik maguk elé meredve szótlan, minden bizonnyal ugyanezen gondolkodtak... A búcsúzások sorozata, ez a közöny készítették elő lelkünket a rideg valóságon keresztül az elkérgesedéshez. Az éj közepén aztán megritkultak a vonatok, és minekünk is zöldre állt a szemafor. Reggelre Székesfehérváron, itt Komárom felé fordulva állt meg az állomáson. Meglepetésre, Kisbért olvastam az állomástábláján. Reggeli. Én meg, mivel a szolgálatot más vette át, megkérdeztem a váltóőrt, hol lakik Kober Pali bácsi és fia, Kober Géza,81 az itteni polgári iskola tanára. Átmutat a vágányokon, és pont szemben állt a házuk. Megkértem, ha indulásra készülődés lesz, szóljon be értem, és nyugodtan bekopogtam hozzájuk. Pali bácsit, akit nagyon szerettem, otthon találtam. A meglepetést fokozta a körülmény; és öröm, szomorúság, vegyesen jelent meg [a] jóravaló öreg pedagógus arcán. Agyontraktált mindenféle étellel, itallal, és közben megérkezett Géza, [s] fényképet csinált [...].82 De sokszor megemlegettük ezt a találkozást a későbbiek folyamán Pali bácsival, amikor ő már Sármelléken töltötte öreg napjait...! Annyi időt töltöttünk Kisbéren, hogy a kora délutáni órákban már Komáromban tartottunk egy hosszabb pihenőt. Az idáig vezető út számomra nem volt na79 Hátország. »»SOMOGYVÁRY GYULA, vitéz, Írói nevén GYULA DIÁK (Füles, 1895. április 21. - Budapest mellett, 1953. február 12.) író, újságíró, 1935 és 1944 között országgyűlési képviselő, tartalékos százados első világháborús regénytrilógiájának első, „Virágzik a mandula" című, 1933-ban megjelent kötete. »1 KOBER PÁL (1874. január 1. - 1958. február 20.) és fia, KOBER GÉZA (1907 -1943. november 23.), Kemendy Géza felesége, Kober Borbála rokonai. 82Kemendy az 1942. május 2-án Komáromban kelt levelezőlapján számolt be a feleségének a kisbéri látogatásról és fényképezésről. (HL Tgy. 4096. Kemendy Géza: Harctéri emlékeim 1942-1943. 21. sz. melléklet.) Lásd a 6. sz. képet! 37
