Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)
Függelék - Válogatás Kemendy Géza korabeli dokumentumaiból, 1942–1944
Kaltróy Antal alezredes csoportja folyamatos menetben, gyakori ellenséges légitámadásoknak kitéve január 30-án a déli órákban jutott el Krutaja Gorába. A kis településen visszavonuló német és magyar alakulatok, gépjárművek és lovak tömegei zsúfolódtak össze. Az összekeveredett magyar csapat- és vonatalakulatok Krutaja Gora keleti szegélyén egy völgyben a szabad ég alatt éjszakáztak a -30-35 fokos hidegben. Fedett szálláshoz a település keleti házaiban jóformán csak magasabb parancsnokaik jutottak. Sikeres és tragikus kitörési kísérletek az Olim-völgyből, gyötrelmes visszavonulás a Kijeven túli gyülekezési és újjászeruezési területre Az Olim, illetve Krutaja Gora falvakig eljutott magyar alakulatokat a német parancsnokságok nem engedték tovább. Közölték parancsnokaikkal, hogy a szovjet csapatok teljesen bekerítették az Olim folyó völgyét. A hadtestparancsnokság és alárendelt alakulatai a későbbiek során több ellentétes értelmű utasítást kaptak az egyes német seregtest-parancsnokságoktól és Siebert altábornagytól. Hol megengedték nekik, hogy a kitörni szándékozó német alakulatok utóvédjei lehetnek, hol olyan önálló kitörési irányt jelöltek meg számukra, melyet erős szovjet csapatok tartottak lezárva. A III. hadtest parancsnoka ezt követően úgy határozott, hogy január 30-án délután a törzsével Krutaja Goráról Sirokijba menetel, ahol hadteste kisebb-nagyobb csoportjait megpróbálja egyesíteni. A zömében Farkas és Martsa ezredesek csoportjába tartozó III. hadtestbeli részek végül február 1-jén Orlovkán gyülekeztek. Létszámuk - a Krutaja Gorából is megérkezett Kaltróy-csoport és egyéb kisebb csoportok csatlakozása után - hozzávetőlegesen 11-12.000 főre emelkedett.217 Az egyes csoportoknál rendkívüli állapotok uralkodtak. Semmilyen utánpótlási lehetőségük nem volt. Az utolsó élelmiszer- és lőszeradagokat még január 28-án Sztaro Nyikolszkojéban vételezték fel. A sebesültek ellátása - egészségügyi anyag és szállítóeszközök hiányában - megoldhatatlan volt.218 c) a 47. gyalogezred (kb. 150 puska); d) a 20. önálló huszárszázad, az 53/III. és a 23/1. zászlóaljak, valamint a III. sízászlóalj (kb. 400 puska, 2 golyószóró), parancsnok: Szilágyi Dezső százados; e) a 20. tábori tüzérezred (kb. 600 puska), parancsnok: Rabács István ezredes; f) a 9. tábori tüzérezred, a III. mérőszázad, a III. légvédelmi tüzérosztály és a 6. önálló huszárszázad (kb. 800 puska, 6 géppuska), parancsnok: Krassay Pál alezredes; g) a VII. utászzászlóalj, a 110. utászszázad, a 154. kerékpáros utászszázad, valamint a III. vegyiharc század (kb. 400 puska), parancsnok: Párkányi László százados. HL 2. hadsereg iratai 21. fasc. 22. gyalogezred harctudósítása és harcászati tapasztalati jelentés, 1943. 1.12. - II. 16. (Farkas Zoltán ezredes). 217 HL 2. hadsereg iratai 20. fasc. III. hadtest harcai 1943.1.12. - II. 17. 218 HL 2. hadsereg iratai 21. fasc. 22. gyalogezred harctudósítása és harcászati tapasztalati jelentés, 1943.1.12. - II. 16. (Farkas Zoltán ezredes). 291
