Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)

Függelék - Válogatás Kemendy Géza korabeli dokumentumaiból, 1942–1944

Február 1-jén hadteste megmenekülési esélyeit végképpen veszni látva Stomm Marcel vezérőrnagy a magyar hadtörténelemben példátlan „búcsúparancsot" adott ki. Végrehajtható intézkedések hiányában, felettese, Siebert altábornagy teljesíthetetlen parancsai, valamint a vele történt összetűzés hatására „mindenkinek saját belátására bízva jövendőjét", feloszlatta hadtestét. Ő maga törzsének első csoportjával Ivanovka felé indult el, majd - ahogy több kisebb csoport is - rövidesen fogságba esett.

A III. hadtest Olim völgyéig eljutott kisebb-nagyobb csoportjait újból meg kellett szervezni. A hadtest magasabb parancsnokai - Farkas Zoltán, Martsa Sándor, Rabács István,219 Szakáts Zoltán és Krassay Pál220 ezredesek - úgy döntöttek, hogy csoportjukat együtt tartják, s megpróbálnak valahogy átjutni a gyűrűn. Tudták, hogy az Olim völgyében bekerített alakulatok közül egyedül a német alakulatok képeznek harcerőt, csak az általuk végrehajtandó kitöréstől remélhetnek esélyt kilátástalan helyzetük megváltozására. Tisztában voltak azzal is, hogy a németek „engedélyét" a kitörésükhöz való csatlakozáshoz csak akkor kaphatják meg, ha a megmaradt kötelékeiket rendezik, s a „minimális" harcra felkészítik. Ennek megfelelően cselekedtek. A csoportjaikat alkotó kisebb alcsoportokat is tettre kész, határozott csapattisztek - többek között Kaltróy Antal alezredes, Barra Zsigmond vezérkari őrnagy, Czenthe István és Szilágyi Dezső századosok - vezették, akik szó szerint vették, hogy a rájuk bízott emberekről gondoskodniuk kell.

Az Olim völgyéből kitörni igyekvő német seregtestek január 30-án kezdték meg támadásukat Gorsecsnoje irányába. Mivel Gorsecsnojén fontos közlekedési útvonalak vezettek át, birtoklása nagy jelentőségű volt. A heves és elkeseredett harcokat követően január 31-én reggel már csak Gorsecsnoje déli részét tartották a szovjet csapatok.221 Február 1-jén az olimi gyűrűből kitört német seregtestek élén haladó 88. gyaloghadosztály és a Sztarij Oszkolt védő szintén német 26. gyaloghadosztály csapatai felvették a kapcsolatot egymással. A német alakulatok e naptól kezdve folyamatosan jutottak el Gorsecsnojén keresztül Sztarij Oszkol városáig.222 Az Olim völgyet utolsóként elhagyó kötelékeik után a némi fegyverzettel rendelkező magyar csoportok is besorolhattak.

219 RABÁCS [később ORBAY] ISTVÁN (Budapest, 1896. július 20. - Budapest, 1980. május) ezredes. 1942. február 1-jétől 1943. augusztus 15-ig a hátországban, illetve a 2. hadsereg hadműveleti területén a gyöngyösi 20. tábori tüzérezred parancsnoki teendőit látta el. A III. hadtest 1943. január 16. és 26. közötti védelmi harcai, s az azt követő visszavonulás során egy nagyobb harccsoportot vezetett. Szabó Péter 2001. 343-344. p.

220 KRASSAY PÁL, vitéz (Sopron, 1892. február 27. - Bécs, 1987. október 19.) ezredes. 1942. október 15-étől 1943 májusáig a 2. hadsereg hadműveleti területén a nagykanizsai 9. tábori tüzérezred parancsnoki teendőit látta el. HL HM AKV11892/900.

221 A. P. Gyikan: Gvargyejcü dvacaty pjátoj. Moszkva, 1984. 47-48. p.; HL Mikrofilmtár. Gefechtsbericht für die Zeit vom 15. 1. - 18. 2. 43. (Korpsgruppe Siebert /57. Div. I. a. / 1943. január 30-31. (másolat).

222 HL Mikrofilmtár. Kriegstagebuch 26.1. D. 1943. jan. 30/31. - február 1. (másolat).

292