Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)

Függelék - Válogatás Kemendy Géza korabeli dokumentumaiból, 1942–1944

melyben a segélyhelyet telepítettük, két helyiségből, szobából, meg konyhából állt. A konyhában a kötözőt rendeztük be, a szobába fektettük a sebesülteket. Továbbküldésről szó sem lehetett, hiszen a hadosztály egészségügyi oszlopa előttünk, talán a legnagyobb tűzben van, a hadtest kórháza pedig már aligha létezik. Nagyobbrészt szilánksérültek jöttek [...] Előfordultak súlyosabbak is. Kiterjedt roncsolások, nyílt törések. [...] A legtöbben csendben tűrtek, de egyesek jajveszékeltek. A légnyomásosak fásultan hevertek, vagy a szoba sarkában gubbasztottak.''212 A 17/11. zászlóalj vezető orvosának visszaemlékezéséből ismeretes, hogy mialatt őt egy közelben súlyosan megsebesült honvéd ellátásához hívták, segélyhelyét és annak környékét a szovjet csapatok elfoglalták.

A 3. és a 17. gyalogezred, illetve a 9. tábori tüzérosztály maradványa - a sztaro nyikolszkojei kelepcéből kitörve és a terepen, méteres hóban menetelve - január 28-án reggel 5 és 6 óra körül érte el Hohol községet. A Kaltróy Antal alezredes vezetésével újraszerveződő csoportban a 3. gyalogezredbeli gyülekeztetett tisztek és legénység felett mint rangidős tiszt, Pálffy László százados vette át a parancsnokságot.213 Ezen csoport a visszavonuló német oszlop mögött reggel 7 óra 30 perckor kezdte meg menetét Vjasznovatovka irányába. Az említett településre érve megállás nélkül tovább folytatta menetét, s az esti órákban megérkezett No- vaja Olsankába. Ezúttal nyugodtan telt el az éjszaka, melyet a legénység - január 26-a óta először - fedél alatt, meleg helyen tölthetett el.214

A III. hadtest körvédelmi állásait feladó, hozzávetőlegesen 14-15 ezer fős nagyobbik hányada január 27-ét követően alkalmilag alakult hosszabb-rövidebb oszlopokban, többnyire egységes vezetés nélkül a Verhnye Turovo - Vjasznovatovka - Novaja Olsanka útvonalon, majd az Ohm folyó völgyén át igyekezett kijutni az ellenséges gyűrűből. Mivel a Gyevica folyó völgyébe már szovjet csapatok nyomultak be, a Voronyezsből visszavonuló német VII. hadtest seregtestei is a magyar alakulatoknak kijelölt útvonalon meneteltek. Az utakon ennélfogva óriási volt a zsúfoltság. Január 29-én a III. hadtestparancsnokság és a Martsa ezredes vezette csoport egyes részei Krutaja Gorába, a hadtest többi része az utóbb említett településtől nyugatra fekvő Olim község területére jutott el.215 Az Ohmba beérkező csapatok felett Farkas Zoltán ezredes, a 22. gyalogezred parancsnoka vette át a parancsnokságot.216 A hadtest ekkor még 5 darab löveggel, s közel 2000 járművel (szán, gépkocsi) rendelkezett.

212 Dr. Viczián Antal 241-242. p.

213 HL 2. hadsereg iratai 22. fase. 3/1. zászlóalj harctudósítása 1943. 1.1. - II. 26. (Czenthe István százados).

214 Ugyanott.

215 HL 2. hadsereg iratai 20. fase. III. hadtest „megerősítő csoport" és „Martsa-csoport" harctudósítása 1943.1. 12. - II. 16. (Martsa Sándor ezredes).

216 A Farkas Zoltán ezredes vezette csoportot a megszervezés után az alábbi részek alkották:

a) a 22. gyalogezred (kb. 550 puska, 8 golyószóró, 6 géppuska, 4 páncéltörő ágyú, 2 aknavető);

b) a 17. gyalogezred (kb. 300 puska), parancsnok: Szakáts Zoltán ezredes;

290