Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)

Függelék - Válogatás Kemendy Géza korabeli dokumentumaiból, 1942–1944

tál, és műved olvasása óta kissé magasabban tartom fejemet önmagam előtt".87 Perjést, az egykori lelkiismeretes, képzett és bátor hivatásos tisztet ugyanis rossz érzéssel töltötte el, hogy - amint Stomm Marcel altábornagyhoz,88 a III. hadtest egykori parancsnokához 1966. november 10-én írott levelében kifejtette - katonai hivatásával annak idején nem tudott használni nemzetének, és tevékenységével végső soron nem mozdíthatta elő a magyarság ügyét.89 Perjés - volt tiszttársaihoz hasonlóan - évtizedeken át védekezésre kényszerült a vesztes hadsereggel szembeni szemrehányások, vádak és rágalmak ellen, nem sok sikerrel. E kilátástalan küzdelemben lelki vigaszt nyújtott neki Kemendy emlékirata, mely nagymértékben enyhítette rossz érzéseit. „Ha ugyanis olyan ember, mint Te - írta Ke- mendyhez -, ilyen ragaszkodással és meleg érzésekkel tudsz visszaemlékezni arra a hadseregre, akkor az nem lehetett olyan gyalázatos, amint azt sokan mondják. Leírásod azért nagyon fontos számomra, mivel egész másként olvasnék hasonlóan pozitív kicsengésű írást hivatásos katonától, vagy olyan embertől, akinek társadalmi látása és perspektívája nincs, és akinek nemzet- és hazaszeretete csupán üres frázisokban nyilvánul meg, vagy éppen olyantól, akinek a hadsereg adta meg a társadalmi rangot, önbecsülést, mint tartalékos tisztnek. A Te véleményedet azért kell komolyan venni, mert társadalmi pillantásod nagyon messze lát - emlékszem, mennyit tanultam ilyen szempontból tőled; nép- és hazaszereteted pedig világos ismereteken és tiszta emberségen alapult. És nem a hadsereg tett emberré, nem ott kaptad meg első és egyetlen kvalifikációdat, hanem Sármellék népétől már sokkal előbb, később pedig akkor, amikor a »Tannétó Úrban« bízva alakították meg a tsz-t, s mikor 100 %-ig beváltva, sőt túlteljesítve a beléd helyezett reményeket, a közösség bizalma emelt még magasabb tisztségre. Téged nem az egyenruha tett emberré, Te nem csak a háborúban tanúsított magatartásodra lehetsz egyedül büszke!"

Perjés Géza történészként is lélegzetét visszafojtva olvasta, falta Kemendy visszaemlékezést, mely gyarapította tudását a „doni hadseregről". Perjés megítélése szerint Kemendy gondos leírása „életteli, plasztikus, atmoszférát felidéző, [...] nagyon fontos dokumentum". Úgy látszik, már 1972-ben felmerült a vissza87 Perjés Géza Kemendy Gézához írt, Budapesten, 1972. december 3-án kelt levelének eredetije (másolatban): HL Tgy. 4096. Kemendy Géza: Harctéri emlékeim 1942-1943. Függelék. 1. p. (Perjés levelének egykorú másolata dr. Szalay Csabáné, Kemendy Borbála birtokában.)

88 STOMM MARCEL, gróf (Vác, 1890. december 24. - Budapest, 1968. április 25.) vezérőrnagy, 1943. február 1-jétől altábornagy. 1931. február 27. és 1934. február 16. londoni és washingtoni katonai attasé. 1942. december 5-étől a 2. hadsereg Don menti arcvonalán a III. hadtest parancsnoki teendőit látta el. 1943. február 3-án szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1951. május 16-án tért vissza. Hazatérte után koholt vádak alapján előbb halálra, majd életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték. 1956. augusztus 6-án szabadult. Szakály Sándor 2003. 319. p.

89 Perjés Géza Stomm Marcelhez írt, Budapesten, 1966. november 10-én kelt levelének másolata - Ke- mendyhez szóló levelének mellékleteként - dr. Szalay Csabáné, Kemendy Borbála birtokában.

244