Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)
Függelék - Válogatás Kemendy Géza korabeli dokumentumaiból, 1942–1944
emlékezés kiadásának gondolata, mert Perjés sajnálkozva állapította meg: „...arról tényleg nem lehet szó, hogy belátható időn belül napvilágot lásson". Perjés elképzelhetetlennek tartotta például, hogy a Kaltróy Antal alezredeshez címzett ajánlást benn hagynák, anélkül pedig csonka volna a mű. Perjés nem hallgatta el kritikai észrevételeit sem, elsősorban a tartalmi arányokat illetően. Kemendy emlékiratát kissé családközpontúnak tartotta, s hiányolta belőle a katonai részek, főként a 17/11. zászlóalj harcainak részletesebb kidolgozását: „Végül is arról van szó, hogy írásod egyben történeti dokumentum is, amiből óhatatlanul folyik a kötelezettség, hogy a szakmai részről többet írj". Perjés azt is szóvá tette, hogy a visz- szaemlékezés kissé vonatközpontú is, és benne háttérbe szorulnak a harci események. Azt tanácsolta Kemendynek, hogy próbálja meg rekonstruálni a harcászati eseményeket is, és azokat pótlólag csatolja művéhez. (Perjés ugyanis az 1940. évi közös szolgálatuk alatt azt tapasztalta, hogy Kemendy, mint géppuskás szakaszparancsnok nagyon értett a harcászathoz, és szerinte Kemendynek a Rudkino védelmében 1943 januárjában játszott szerepe is arról tanúskodott, hogy az emlékirat szerzője nem csak a gyakorlótéren volt jó vezető.)90 Perjés mindezek után így összegezte Kemendy visszaemlékezésének jelentőségét: „...írásod nem csupán a Kemendy család ügye, hanem nemzeti ügy is"! Perjés Géza e leveléből tudjuk, hogy Kemendy visszaemlékezését megmutatta budapesti szomszédjának, illetve jó barátjának, Cseres Tibor91 írónak is, aki akkor éppen második világháborús nagyregényén dolgozott. Cseres - Perjés szerint - „mint a héja csapott rá", hogy végigolvassa. Perjés a levélírás közben felhívta az írót, és megkérdezte, mi a véleménye Kemendy művéről. Cseres ezt válaszolta: „Nagyon jó, rengeteg impulzust ad!"92 Kemendy Géza, aki Perjésnek egy korábbi leveléből szerzett róla tudomást, hogy valaki érdeklődik a visszaemlékezése iránt, még nem kapta kézhez a fenti levelet, amikor barátjáét kerülő, 1972. december 5-ei levelében arra kérte Perjést, hogy ne használja fel senki idegen a visszaemlékezésében foglaltakat. „Nem közrebocsátásra szántam - írta ekkor Kemendy Perjésnek, mit sem tudván róla, hogy művét Cseres Tibor már olvassa -, és azokat az intim dolgokat, melyet - akár mint egy családomnak szóló levelet - közöltem benne, nem szeretném, ha bárki 90 Kemendy Keszthelyen, 1972. december 8-án kelt válaszlevelében a következőket írta Perjés bírálatára: „... hálás vagyok írásomat érintő ítéletedért. Én is szerettem volna bővebben írni bizonyos egyéb dolgokról, de nem mertem hozzányúlni azokhoz a részletekhez, melyeknek nem voltam tevőleges rész[t]vevője. Célkitűzésem is csak arra terjed ki, amiket átéltem. Lehetséges, hogy Nyíry Öcsiékkel való találkozásom alkalmával készítek jegyzeteket, melyek alapján kiegészítéseket tudok írni." (A levél eredetije Perjés Géza özvegyének birtokában.) 91 CSERES TIBOR (Gyergyóremete, 1915. április 1. - Budapest, 1993. május 24.) író. Szépirodalmi regényeiben többnyire a magyar történelem nemzeti önvizsgálatának ad teret. A „Hideg napok" című leghíresebb regénye az 1942. januári délvidéki tragikus események sajátos bemutatása. 92 HL Tgy. 4096. Kemendy Géza: Harctéri emlékeim 1942-1943. Függelék. 1-2. p. 245
