Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)
Függelék - Válogatás Kemendy Géza korabeli dokumentumaiból, 1942–1944
A Magyarország második világháborús részvételének megítélésében az 1970- es évek elején bekövetkezett változások - Kemendy Géza szerint - rendkívüli erővel felkorbácsolták a kedélyeket (nyilván elsősorban az érintettekét), és ez alól ő maga sem volt kivétel. Különösen nagy hatással volt rá Nemeskürty István „Requiem egy hadseregért" című könyve, mely „nem kis hullámokat kavarva" 1972 elején jelent meg. Ebben a lelkiállapotban még élénkebben törtek elő Kemendy emlékei, melyeket azután „a maguk igazi valóságában" kívánt az utódainak átadni. Kemendy fájlalta, ugyanakkor azonban meg is értette, hogy az események óta eltelt harminc évben napvilágot látott könyvekben alig esett szó a 9. könnyű hadosztályról, a 17. gyalogezredet pedig meg sem említették (noha annak idején a harcok sűrűjében voltak): a zalai hadosztály iratai ugyanis éppen „harcainak legkritikusabb körülményei miatt" teljesen elvesztek.37 Kemendy Gézát az igazságra való törekvés indította visszaemlékezésének megfogalmazására, és emlékeinek rögzítése során mindvégig ehhez kívánta magát tartani. Munkája legnagyobb értékének azt tekintette, hogy a közvetlen átélés hangján tud a történelmi eseményekről szólni. írásának tartalmát elsősorban személyes élményei határozták meg. Tisztán megmaradt emlékei alapján, utólagos változtatások, szépítgetések nélkül, zászlóalja életén keresztül kívánta bemutatni a magyar királyi 2. honvéd hadseregre vonatkozó általános jellemzőket, és - amint írta - „a különbségeket is, melyek, ha általánossá lettek volna, talán más lett volna a végkifejlet is."38 Emlékeinek lejegyzése során a nehéz időket újra átélte, és az akkori katonai nyelv, illetve szakkifejezések alkalmazásával is igyekezett hiteles miliőt teremteni. A hitelesség kedvéért sok diszkrét dologra is kitért, ám távol állt tőle annak a szándéka, hogy bárkinek az emlékét is megsértse.39 Kemendy 1972 szeptemberében a következőket írta készülő munkájáról egykori századparancsnokának, Perjés Gézának: „... nehogy valami csodálatos hadtörténeti munkát várjál, mert erre én nem vállalkozhatok. Ha valamihez hasonlítani tudom, az vitéz Somogyváry Gyula - nekem mindig kedvesnek maradó - könyvei; [...] én is az egész szívemmel vagyok benne, és az alkuba soha nem bocsátott becsületemmel és igazságérzetemmel."40 Kemendy Géza így fogalmazta meg írásának célját az utódai számára visszaemlékezésének utószavában: „Szerény erőmből telhetőén arra törekedtem, hogy megidézzem mindazokat, akiket régtől fogva arra kárhoztattak, hogy harcaik, küzdelmeik, életük feláldozása ellenére, örök feledés takarjon. [...] Nem öncélként 37 Kemendy Géza: Harctéri emlékeim 1942-1943.1-5. p. 38 Kemendy Géza: Harctéri emlékeim 1942-1943. 204. p. 39 Kemendy Géza: Harctéri emlékeim 1942-1943. 369. p. 40 Kemendy Géza levele Perjés Gézához. Keszthely, 1972. szeptember 6. (Perjés Géza és Kemendy Géza levelezését Perjés Budapesten élő özvegye bocsátotta rendelkezésünkre. Szívességét ezúton is megköszönjük!) 234
