Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)

Függelék - Válogatás Kemendy Géza korabeli dokumentumaiból, 1942–1944

írtam ezeket a sorokat, hanem kifejezetten azért, hogy ezeket Nektek átadva, a jövőtök formálásában részt tudjak venni akkor is, amikor már nem leszek, mert megtérek azok közé, akik végig megmaradtak igaz embernek, áldozatukat ajánlották fel egy ügyért. Én, aki túléltem őket, kötelességemnek éreztem, hogy őket veletek megismertessem. Áldás emlékükre!"41

Kemendy azért mert vállalkozni emlékeinek leírására, mert harctéri beosztásával együtt járó, viszonylag nagy mozgási szabadsága az átlagos csapattisztekénél szélesebb rálátást biztosított az eseményekre. A 17. gyalogezred II. zászlóaljának vonatparancsnokaként nemcsak a zászlóalj egyes századaival, és a zászlóaljvonat szálláshelyén, Sztaro Nyikolszkojéban elhelyezett más csapattestekkel állt közvetlen kapcsolatban, s kapott tőlük hiteles, megbízható információkat, hanem bejáratos volt a zászlóalj-, az ezred-, és a hadosztályparancsnokságra is. Értesüléseit tovább bővíthette zászlóaljparancsnokához, Kaltróy Antal alezredeshez fűződő jó kapcsolata révén, a hadosztályparancsnokság egyik segédtisztje, a korábban Sármelléken tanító Steinhardt László főhadnagy barátsága által pedig olyan honvédelmi miniszteri rendeletekbe és parancsokba is betekintést nyerhetett, amelyeket - állítólag - még az ezredparancsnoka sem látott.42

Kemendy emlékeinek felidézéséhez, elsősorban az egyes helyszínek és dátumok pontosításához, hatalmas segítséget nyújtottak egykorú levelei, tábori levelezőlapjai és más korabeli dokumentumai, melyeket annak idején hazajuttatott, felesége pedig a viharosabb időkben is megőrzött.43 Ezeket azután - mint már említettük - eredetiben, mintegy hitelesítő bizonyítékként mellékelte visszaemlékezésének első példányához. Nagy segítségére voltak Kemendynek saját harctéri fényképei, valamint az egykori bajtársaktól kapott fotók is;44 ezekről a későbbiekben még részletesebben szólunk.

Kemendy felhasználta visszaemlékezéséhez két egykori tiszttársa, Nyíry Zoltán és dr. Viczián Antal személyes emlékeit, illetve egyes dokumentumait is. Nyíry annak idején hivatásos hadnagyként a 17/11. zászlóalj géppuskás századának parancsnoka, dr. Viczián pedig, mint címzetes orvos zászlós, a zászlóalj orvosa volt. Az 1970-es évek elején mindketten a siófoki kórházban dolgoztak: dr. Viczián Antal igazgatóként, dr. Nyíry Zoltán pedig orr-, fül-, gégész főorvosként.

41 Kemendy Géza: Harctéri emlékeim 1942-1943. 367., 371. p.

42 Steinhardt Lászlótól szerzett értesüléseiről: Kemendy Géza: Harctéri emlékeim 1942-1943. 5., 252- 253., 269-270., 276-277., 299., 364. p.

43 Kemendy Géza: Harctéri emlékeim 1942-1943. 5., 13. p.

44 Kemendy Géza e visszaemlékezéséről írta Perjés Gézának Keszthelyről, 1972. augusztus 7-én: „Ebben a munkában nagy dokumentumanyagra támaszkodom a hitelesség igazolásához: mellékelem az összes frontról írott levelemet, ottani saját felvételemet, és több térképpel igyekszem szemléletessé termi az általam elmondottakat." (A levél eredetije Perjés Géza özvegyének birtokában.)

235