Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)

Függelék - Válogatás Kemendy Géza korabeli dokumentumaiból, 1942–1944

1944 szeptemberének végén, amikor az országban már tömeges méreteket öltött a férfiak mozgósítása, Kemendynek „Meghagyási igazolványát küldött a szombathelyi III. hadtest parancsnoksága. A jóval korábban, 1944. február 29-én kiállított igazolvány mint tanerőt felmentette a katonai szolgálat alól; a család reményei szerint végleg, valójában azonban csak három hónapra, ami szeptemberben már rég lejárt. 1944 októberének elején Sármelléken is felállították a rendfenntartó nemzetőrséget, és a Járási Katonai Parancsnokság Kemendy Géza tartalékos hadnagyot nevezte ki a község nemzetőrparancsnokává. Kemendy Szálasiék október 15-ei hatalomátvétele után sem volt hajlandó bevonni a nyilasokat a nemzetőrségbe, amiért november közepén - korábbi felmentése ellenére - ismét katonai behívót küldettek neki: „Meghagyása ellenére is tartozik azonnal bevonulni!"11

Kemendy ekkor már 13. alkalommal vonult be katonának, és balsejtelmek gyötörték, „...még ilyen lelkiállapotban nem voltam katona. Nem jót érzek. Végzetem úton van. [...] ha megmaradnék, sem mehetek előbb haza, mint a háború végén" - írta november végén a családjához.12 Kemendynek 1944. november 20-án a Nagykanizsa melletti Somogyszentmiklóson kellett jelentkeznie. Az oda bevonultatottakból alakították meg az úgynevezett „Bakony" ezred131. és II. zászlóalját. Kemendy a nagykanizsai József főherceg laktanyában elhelyezett II. zászlóaljhoz került vonatparancsnokként. A zászlóaljat ekkor már csak elhasznált ruházattal és kevés gyalogsági nehézfegyverrel tudták felszerelni, lőszerellátmányt alig kaptak. A Bakony/II. zászlóaljat előbb Sármellékre vezényelték a Sármel- lék-Fenékpuszta melletti főút védelmére, majd Kiskomáromba rendelték őket. Kemendy zászlóalja 1944. december 5-étől 1945. január 12-ig az úgynevezett „Margit-állás" Zala megyei szakaszán teljesített szolgálatot. A Nagykanizsa-Ba- latonmagyaród műúttól keletre elhelyezkedő, észak-dél irányú védőállásaik északon (Balatonhídvég pusztánál) a Zala folyóra támaszkodtak, délen pedig (Kiskomárom közelében) Somogysimonyiig húzódtak. A Bakony/II. zászlóalj parancsnokságát és csapatvonatát ez idő alatt Kiskomáromban helyezték el. Bár a szovjetek már december elején elérték Balatonszentgyörgy, Marcali és Meszteg11 Kemendy Géza: Nehéz esztendők I. 51-67. p. (Az idézet a 67. oldalról való.)

12 Kemendy Géza: Az ősök tisztelete II. Szám nélküli melléklet: Kemendy Géza levele Kober János- néhoz és Kemendy Borbálához. Somogyszentmiklós, 1944. november 29. Eredeti tisztázat.

13 A „Bakony" karhatalmi és riadóezred, röviden „Bakony" ezred szervezése 1944. december 21-én fejeződött be. Négy zászlóalja egyenként három lövész- és egy vegyes összetételű nehézfegyver-századból állt. A zászlóaljak állománya átlagosan 22 tiszt és 600 főnyi legénység volt. Fegyverzetüket nyolc aknavető, 18 golyószóró, nyolc géppuska, hat német MG-42 géppuska, 5-10 géppisztoly, 50 német öntöltő puska, 40-50 páncélököl és ugyanannyi páncélrém alkotta. A Margit-állás védelmében részt vett „Bakony" ezred csapattesteit gyakran rendelték alá a német 2. páncélos hadsereg egyes seregtesteinek. Ezredkötelékben csupán 1945. január 24-én tevékenykedett. Szabó Péter - Számvé- ber Norbert: A keleti hadszíntér és Magyarország 1943-1945. Második, bővített és átdolgozott kiadás. [Nagykovácsi, 2009.] 264. p.

227