Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)
Függelék - Válogatás Kemendy Géza korabeli dokumentumaiból, 1942–1944
nyő vonalát, támadásukban átmeneti szünet állt be, így Kemendy zászlóalja nem került összetűzésbe velük.14 A németek 1945. januári ellentámadása idején, január 12-én a Bakony/II. zászlóaljat délkeleti irányban Somogy megyébe, Nagyatád környékére szállították, Kemendy pedig a zászlóaljvonattal Taranyba vonult. Január 13-ától két hónapig e somogyi településen állomásoztak, miközben a zászlóalj védővonala Nagyatáddal szemben, Bara-pusztára és Tivadar-pusztára támaszkodott. A Bakony ezred zászlóaljait a német alakulatok közé beékelve alkalmazták. Amikor március 6-án megindult az utolsó nagy, „Tavaszi ébredés" fedőnevű német hadművelet, a Bakony/II. zászlóaljat északkeleti irányban, a Nagybajom-Szabás vonal lezárására vezényelték át. Kemendy ekkor Somogyszobra, illetve a tőle keletre fekvő Szentkereszti pusztára települt át a zászlóaljvonattal. A zászlóalj egy hét múlva, március 19-én Kisbajomtól keletre foglalta el újabb védőállását. A zászlóaljvonat aznap Kutasra vonulva követte őket, és ott is maradt a hónap végéig.15 Kemendy és beosztottjai a március 16-án megindított és folyamatos előrenyomulást eredményező szovjet offenzíva elől március 30-án Somogyszentmiklósra vonultak vissza, április elsején, húsvét vasárnapján siettek át az ostromlott Nagykanizsán, majd Szepetneken pihentek meg. Onnan Tótszerdahelyre mentek, majd Alsólendva térségében lépték át a Murát. A zászlóaljvonat a Muraközön átvonulva április 6-án érkezett az osztrák határ előtti utolsó magyar községbe, Ráckani- zsára. A határon aznap a német utóvéd zavarta át őket, majd a krajnai főváros, Marburg irányában vonultak tovább. A „Bakony" ezred parancsnoka, Martsa Sándor ezredes menet közben, a Lutomer és Pettau közötti Padovában kihallgatásra rendelte és csaknem hadbíróság elé állította Kemendyt, amiért embereivel lemaradt a zászlóaljtól.16 Miután Kemendy a visszavonuló magyar csapatokkal Marburgnál észak felé fordulva Stájerországba ért, május elején egy német erődítési parancsnokság szállítását vállalta el húsz lovaskocsijával. Velük jutott el az orosz megszállási övezeten túlra, a stájerországi Groß Sankt Flóriánba, ahol útjaik szétváltak. Kemendy- ék előbb északnyugat felé, Köflachon keresztül Judenburgig mentek, majd onnan a Mura völgyében északkeletnek, Bruck an der Murba vonultak. Útközben, Leo- bennél érték utói őket a szovjet csapatok, azok azonban egyelőre nem törődtek a magyar katonákkal, akik május 8-án érkeztek Bruck an der Murba. Ott értesültek Kemendyék május 9-én a német fegyverletételről, és még aznap elindultak hazafelé lovaskocsijaikkal a Mura völgyében, Graz irányában. A szovjetek Grazig nem foglalkoztak velük, ott azonban összeírták és egy kolostorépületben terelték 14 Kemendy Géza: Nehéz esztendők I. 70-91. p. 15 Kemendy Géza: Nehéz esztendők I. 92-123. p. 16 Kemendy Géza: Nehéz esztendők 1.129-148. p. 228
