Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)

Függelék - Válogatás Kemendy Géza korabeli dokumentumaiból, 1942–1944

Kemendy Géza hazatérése után másfél évig, 1942 tavaszáig tanítóként dolgozott Sármelléken. Időközben, 1941 áprilisában a 17. gyalogezred is részt vett Jugoszlávia visszacsatolt területeinek megszállásában (egyes csapattestei a Muraközbe és a Muravidékre vonultak be), Kemendy zászlóalja azonban itthon maradt készenlétben, a tartalékos tiszteket nem mozgósították. A 17/11. zászlóalj parancsnoksága 1941. június 11-én (1941. január 1-től, visszamenőleg) tartalékos zászlóssá nevezte ki Kemendyt.6

Amikor 1942 tavaszán mozgósították és a keleti hadszíntérre vezényelték a 2. hadsereget, Kemendy Géza ismét behívót kapott. Ekkor a III. hadtest 9. könnyű hadosztályához tartozó 17. gyalogezred - 1941 áprilisától Csáktornyán állomásozó - II. zászlóaljába osztották be, a zászlóalj vonatparancsnokaként. Kemendy

1942. március 19-én vonult be Csáktornyára, ahonnan május 1-jén indult zászló- aljával Oroszországba. Harctéri szolgálata idején a 17/11. zászlóalj 80 lovaskocsiból és azok személyzetéből álló csapatvonatának parancsnoki teendőit látta el. Ő felelt a zászlóalj számára szükséges élelmiszer, lőszer, egészségügyi és műszaki anyagok, valamint a sebesültek szállításáért. 1942. november 22-én (szeptember 1-jétől, visszamenőleg) tartalékos hadnaggyá léptették elő. 1943. január 24-én Rud- kinonál, a Don menti védelmi harcok közben megsebesült. Február elején érkezett haza Magyarországra, majd felgyógyulása után, március 20-án leszerelték.7

1943. szeptember 21-én megkapta a „Tűzkereszt" I. fokozatát, koszorúval és kardokkal, egy sebesülési pánttal,8 az 1944. augusztus 17-ei rendelettel pedig - az ellenség előtt tanúsított bátor és vitéz magatartásáért - a Kormányzói Dicsérő Elismerés a hadiszalag és kardok egyidejű alkalmazása mellett (Magyar Koronás Bronzérem, közismert nevén: Signum Laudis) kitüntetésben részesítették.9

Kemendy Géza 1943 áprilisában visszatérhetett a polgári életbe, és attől kezdve mintegy két és fél évig, 1944 novemberéig ismét Sármelléken tanított. Közben 1943 szeptemberében néhány hétre behívták Csáktornyára, az elvonuló zászlóalj vonatparancsnokának ideiglenes helyettesítésére. Mivel Kemendy értett a lovakhoz, neki kellett lovakat besoroznia a zászlóalj számára.10

6 Kemendy Géza: „A kard..." II. 191-192., 194-194/a. p.

7 Kemendy Géza: Harctéri emlékeim 1942-1943. 8-343. p. (Kemendy 1942-1943. évi harctéri szolgálatának, illetve a Csáktornyái 17/11. és 47/11. zászlóaljak történetének bővebb összefoglalása az „Utószó" következő fejezeteiben olvasható.)

8 Kemendy Géza „Tűzkereszt" kitüntetési igazolványa. Csáktornya, 1943. szeptember 21. (HL Tgy. 4096. Kemendy Géza: Harctéri emlékeim 1942-1943. 207. sz. melléklet, lásd a Függelék 14. sz. dokumentumát!)

9HKözl. (Szü.) 1944. 36. sz. 745. p.; HL Tgy. 4096. Kemendy Géza: Harctéri emlékeim 1942-1943. 210. sz. melléklet. (A m. kir. 17/11. zászlóalj pótkeret parancsnokság levele Kemendy Géza tartalékos hadnagynak. Csáktornya, 1944. október 10.)

10 Kemendy Géza: Nehéz esztendők I. 24-32. p.

226