Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)

Függelék - Válogatás Kemendy Géza korabeli dokumentumaiból, 1942–1944

nokának helyetteseként részese volt Kárpátalja megszállásának, és az azt követő szlovákiai területszerzésnek, illetve határkiigazításnak.

Az 1930-as években tömegesen képezték ki tartalékos tisztekké a többségében állástalan, s ezért a katonai szolgálatra szívesen vállalkozó népiskolai tanítókat. Kemendy Géza azonban - különösen házassága után - nem tartozott a tipikus, megélhetési kényszerből katonáskodó kollégái közé, mert sármelléki tanítói jövedelme, valamint anyagi háttere - apósa, mint említettük, a község nyugalmazott főjegyzője volt - tisztes megélhetést biztosított a családja számára. Többszöri bevonulásának és ismétlődő katonai szolgálatának oka sokkal inkább a honvédség tartalékos tisztek iránti fokozott igénye, semmint Kemendy önkéntes ajánlkozása lehetett, annál is inkább, mivel egyre nehezebben szakadt el a családjától. (Ifjú házasként mély érzelmek fűzték a feleségéhez, ami csak erősödött gyermekeik születése után.)3

1940 májusának végén Kemendy Gézát, mint tartalékos karpaszományos őrmestert ismét behívták az immár Erdély visszafoglalására készülő magyar honvédségbe. Ekkor a 17. gyalogezred Nagykanizsán mozgósítással felállított, a 9. önálló gyalogdandárhoz tartozó, 1939-től 47. gyalogezrednek nevezett ikerezredébe osztották be, ahol a II. zászlóalj géppuskás százada első szakaszának parancsnoki teendőit látta el. E géppuskás század parancsnoka akkor a Ludovikát végzett hivatásos hadnagy, Perjés Géza,4 a későbbi neves hadtörténész volt.

A zalai gyalogdandár mozgósított tartalékosai mintegy öt hétig Nagykanizsa környékén végeztek kiképzési és összekovácsolási gyakorlatokat, majd 1940 júliusának első hetében vonultak fel - vasúti szállítással - a magyar-román határ

3 Kemendy Géza 1940. előtti katonai szolgálatának adatai: HIM KI Kemendy Géza 295/353. sz. ti. ogy.; Kemendy Géza: „A kard..." 1.1-100. p.; Kemendy Géza: „A kard..." II. 101-109. p.

4 PERJÉS GÉZA (Trencsén, 1917. augusztus 14. - Budapest, 2003. szeptember 8.) százados. A Ludo- vika Akadémia elvégzését követően 1939. január 15-én a nagykanizsai 17/11. zászlóaljnál kezdte meg hivatásos tiszti szolgálatát. Csapatteste századparancsnokaként részt vett a felvidéki és az erdélyi bevonulásban, illetve az 1939. márciusi kárpátaljai hadműveletben. 1941. június 20. és 1944. december 20. között Kőszegen, az 5/III. zászlóalj századparancsnokaként teljesített szolgálat. Ezen időszakban kettő alkalommal látott el hadiszolgálatot. 1942. július 20-ától a megszállt ukrán területen előbb a 108. könnyű hadosztály kiképző századának parancsnokaként tevékenykedett, majd szeptembertől a 47/ III., néhány hét múlva pedig a 34/11. zászlóalj parancsnokságával bízták meg. 1943 januárjától seregteste újonnan felállított síszázadának parancsnokává nevezték ki, mely csapattestét tavasszal hadosztály portyázó századdá szervezték át. Újabb harctéri szolgálata 1944. június 20-án vette kezdetét, amikor az 5. gyalogezred I. ezredsegédtisztjeként részt vett az 1. hadsereg Kárpátok előterében vívott hadműveletében. Július 25-én (másutt 20-án) Stanislau környékén szilánksérülést szenvedett, s december 20-áig tartott gyógykezelése, illetve egészségügyi szabadsága. Ezt követően Szombathelyen, majd 1945. március 30-ától osztrák területen a 3. honvéd kerület parancsnokság kirendeltségének segédtisztjeként szolgált. Május 30-án Villachnál angol hadifogságba esett, ahonnan 1946. február 6-án tért vissza. 1949 áprilisa és 1950 augusztusa között szolgált a Honvédségben, illetve a Magyar Néphadseregben is. HIM KI Perjés Géza 211/491. sz. ti. ogy.

224