Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)
Függelék - Válogatás Kemendy Géza korabeli dokumentumaiból, 1942–1944
hogy igen. Nyergeltettem és lovászommal elmentem. Valahogy jó napom ígérkezett, mert bár az idő rossz volt, mégis jó kedvem volt; dúdolgattam, és a kedvem átragadt kedves kis lovamra is; a végén nemhogy fáradt, hanem inkább mindig jobbkedvű lett. A fogorvos megvizsgálta a fogaimat, és megállapította, hogy lyukas nincs, csak a régi tömésnél van valami parányi hézag, tehát nem kell vele semmit se csinálni. Lovászom míg fogat húzatott, megkerestem Steinhardt Lacit. Azt az örömteli találkozást! Igen jóleső volt. Sose fogytunk volna ki a beszédből; ebédre hívott, de nem fogadhattam el, siettem vissza. így is már útközben jött elém egy lovas, hogy menjek be a zászlóaljhoz. Ebéd után bementem, elintéztem a dolgomat, de közben alezredes úrnak megjött a Lovagkeresztje, és ott fogtak vacsorára. Vacsora alatt alezredes úr szóba hozta a szabadságügyet. November 29-én induló szabadságos vonattal mehetek, tehát kb. a névnapotokra érek haza. Ennél fogva a múltkori nem hivatalos közlésem tárgytalan. Ez most már biztos, ha valami közbe nem jön. Tehát 29-én indulok az állomásról. Még egy kicsit távoli a dolog, azért nem is foglalkozom vele részletesebben, csak azt mondom, alig várom, hogy benneteket láthassalak. Tegnap kaptam meg 8-ai lapodat. Nagy Jánosról írtál benne.12 Neki már visz- sza kellett volna érkeznie 20-a körül, de még a mai napig se jött meg, mert közben beállt az őszi esőzés, és úgy tönkretette az utakat, hogy lehetetlenség a közlekedés. Autó egyáltalán nem, kocsik is csak négy lóval fogatolva tudnak nagy nehezen mozogni. Borzasztó nehézségekkel kell küszködnünk, hogy a szükséges fel- vételezéseket tudjuk szállítani. Egyedüli közlekedés lóháton lehetséges. Hideg is van, és két napja elég erősen meg is fagyott reggelre; napközben természetesen felenged, és akkor a sár óriási, de a legnagyobb baj az, hogy nagyon ragadós, mint a szurok, és a kerekeket teljesen kitölti, olyanok, mintha fakarikák lennének. Fáj, mikor be kell fogatnom, mintha én húznám a kocsit... Ez az orosz utak borzalma. Sokat kínlódunk. Mint már említettem, Sz[őke] Gyuszi bevonulása meglepett, de azért nem merem hinni, hogy ez hazamenetelünket jelentené. Mindenesetre a jó Istenre bízom magam, majd ahogy ő akarja, úgy lesz jó. Most ez a levelem soká fog hazaérni, mert az útviszonyok miatt a postai szállítás megszűnt. Mindenesetre annak nagyon örülök, hogy Nagy Jánossal elküldted a holmikat, nagyon hiányoztak már. Tóth L[ajos]13 is hoz majd, így el leszek több dologgal látva, hiányom nem lesz. Hála Isten, az idő gyorsan halad, már 12 Nagy János honvéd Kemendy lakóhelyére, Sármellékre ment haza szabadságra. 13 Tóth Lajos őrvezető a Zalai megyei Karmacson volt szabadságon. 216
