Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)
Függelék - Válogatás Kemendy Géza korabeli dokumentumaiból, 1942–1944
[19]42. IX. 27. Édes kis Babikám! Ma a sokféle munkánk ellenére szünetnapot tartottunk. Vasárnap van, de szentmisére nem mehettünk, mert másik faluba ment misézni a tábori lelkész. Gyönyörű, igazi szép szeptemberi, meleg őszi nap volt. És érdekes napom volt, amiről néhány felvételt is készítettem.9 Ebéd után ledőltem kicsit, és rövidesen felkeltettek. Elegáns ünneplőbe öltözött két szomszéd nő jött át. Mit gondolsz, miért? Vigyázzatok, nehogy rosszra gondoljatok! No miért? Hát megmondom, bámulni fogsz: Akárcsak otthon, lakodalomba hívtak. Az egyik maga a boldog menyasszony. Előadták: „Pán officir..." - ebédre hívtak, kissé zavartak voltak, de annál nagyobb kedvességgel. Mondtam, éppen most ebédelek. Megnézték, és bizony megállapították a zabpehelyről, hogy ez nem jó ebéd, náluk jobb lesz: csirke, sütemény, pálinka, stb. Igaz, hogy a csirke jobb, de azért mégis jobb étvággyal ettem meg a zabpehelyt, mint az ő csirkéjüket. Nagyon finoman hívtak, meg is ígértem, elmegyek. Saját nadrágot, csizmát, sarkantyút húztam, és igen elegánsan átlejtettem. Annyian voltak, hogy csak úgy tudtunk benézni, de mihelyt megláttak, rögtön betessékeltek. A mama (dunántúli „örömanyjuk" típus) olyan szívélyesen hívott, hogy kénytelen voltam bemenni. Emelkedett volt a hangulat, szólt a balalajka, mesésen táncoltak, de [ajhogy beléptem, elcsendesedtek, és rögtön leültettek. Tiszta poharat hoztak, egy üveg pálinkát - mit gondolsz, miből készült? (De mit is adok fel ilyen kérdéseket, hogyan tudnád?) Cukorrépából. Ezzel mulattak férfiak, nők. A bor errefelé ismeretlen fogalom, csak a már régebben említett Ruszki Pista10 ismeri Magyarországból. Itt is, mint nálunk, a vendégek viszik össze, de nekik is volt 6 liter. Ronda erős, és büdös utószaga van. Nekik jó. Az asztalra tettek rögtön egészben két sült csirkét, süteményt (ezt a mi szakácsaink sütötték). Ebből ettem egyet. A csirkéből is nagyon kínáltak, de én nem bírtam enni, úgyis ismered a természetemet. Pedig ugyancsak szívesen mondták: „Pán officir, kustáni (kóstolni)". A trancsírozás nagyon egyszerű volt, kicsavarták a combjait és kész. 9. [Sztaro Nyikolszkoje], 1942. szeptember 27. Kemendy Géza hadnagy levele a feleségéhez (részletek) 9 Lásd az 53-54. sz. képeket! 10 Stefán, orosz paraszt, aki az első világháború idején Magyarországon, a Zala megyei Csömödér- Pákán volt hadifogoly. 214
