Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)
Függelék - Válogatás Kemendy Géza korabeli dokumentumaiból, 1942–1944
3. [Internacionál], 1942. május 25. Kemendy Géza zászlós levele a feleségéhez (részletek) 1942. V. 25. Édes Kis Babikám! Drága Angyalom! Tegnap, pünkösd napján akartam Hozzád szállni levélben, de hirtelen olyan sok dolgom akadt, hogy nem került rá idő. Ez a pünkösd, a maga komoly [ságával] és ünnepélyességével mindenkit meghatott talán. Legényeim levele talán mind ezzel kezdődött, mert mind hazagondolt az orgonavirágos, bazsarózsás, piros pünkösdre. Csodálatos is az ember! Látszólag észre sem veszi az ünnepek szépségét, ha békésen él otthon, és micsoda erővel tör fel bennünk most az ünnep után való vágyódás, amikor teljességgel hiányzik az ünnep kézzelfogható kedvessége. Tudniillik itt sehol templom, a népnek templomba járása tehát ismeretlen, és az eltelt majdnem egy hónap alatt mi sem voltunk szentmisén, mert nincs rá mód és alkalom. Ezért hiányzik a vasárnap és ünnep, de talán lélekben közelebb vagyunk a jó Istenhez, mert hiszen már mindenki keresi, vágyik utána. Amerre jártam ezekben a napokban, mind egy gondolat járta be a katonák lelkét: „Piros pünkösd napján imádkoztam érted...". Nősök, legények dúdolták, mintha imádkozták volna, olyan szívhez szólóan. Mennyi őszinte érzés csillant ki ebből a nótából...! Elmúlik a pünkösd, és mindenki visszatér a hétköznapok fakóságába, melyet csak néha zavar meg az orosz tüzérség hangja, mely tőlünk elég messze lövi az állásokat, de melyre hathatósan felel a mi kiváló tüzérségünk. A mi fölényünk magasan kiválik fölötte, és az orosz már fájdalmasan tapasztalta, hogy a magyarok még most is veszélyes ellenfelei. A mi életünk a következő. Ezt azért vázolom, hogy megnyugtassalak, és mondom Neked, Angyalom, hogy őszinte vagyok: Mi az állások mögött vagyunk egy faluban elszállásolva. Amíg ideértünk, több helyen tanyáztunk és éjszaka meneteltünk. Ezek az éjszakai menetek tele voltak romantikával. A csodálatos orosz éjszakáknak egész csomó érdekessége van. Nagyon kedves például, hogy a madarak éjszaka dalolnak, olyan tömegben, hogy madárdaltól hangos az egész vidék. Mintha csak enyhíteni akarták volna fáradtságunkat. Aztán itt már éjjel 2 óra után világos van, gyönyörű napsütés, úgy, hogy ha a naphoz szabnánk az alvást, bizony vajmi keveset aludhatnánk. Aztán mikor valahova sötétben megérkeztünk, fák alá a kocsikat, és mi pedig vagy árokba, vagy valahova a földre lehevertünk, bundával, pokrócokkal betakaróztunk, és 208
