Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)
Függelék - Válogatás Kemendy Géza korabeli dokumentumaiból, 1942–1944
egy ideig elbeszélgettünk a csillagokkal, mert azok itt is ugyanazok, nem ellenség; vagy hallgattuk a távolabbi célokra siető bombázórepülők zúgását, az utána következő robbanásokat, és nevetgélés közben, egy cseppet sem méltatlankodva, annál több humorral, elaludtunk. A fáradság, ha néha engedte, álmodtunk is, és mindenki boldog volt reggel, ha elmesélhette, hogy egy pillanatra otthon volt, még ha az otthoni legkedvesebb perceket megzavarta is egy szemtelenül mélyebben elhúzó repülő moraja... Most, hogy megállapodtunk, már egész más az életünk. Nagy szó: lakásban élünk. A lakást persze nem szabad túlozni. Orosz lakás. Egy hall, utána egy konyha, majd a mi szobánk, benne egy orosz kályha; mint belépünk, szemben balra egy szentkép a sarokban, feszület, valami nagyon régi, vagy nagyon értékes bronz faragás, három ablak, óra, ágy és 2 m magas padlás, úgy, hogy elérem a fejemmel; de mégis lakás, ahol van fekvőhely, és jókat lehet aludni. Istenem, sokszor úgy elgondolom, milyen kevéssel be tudja érni az ember! Igaz, hogy ez csak olyan mellékes dolog. Most már van képed, milyen helyen élünk. Már most arról írok, hogy miből élünk. Bizony a menetek, utazás alatt nagyon jó volt, hogy annyira felkészültem élelemmel; most, hogy mindennel helyrevergődtünk, nincs hiány. Reggelre kikapjuk a kávét, cukrot, amit Jancsi2 megfőz. Kapok 6 dkg cukrot naponta, amiből teába is kerül, mert víz helyett azt kell innunk. Délre kapunk hideget, most például 5 napra kaptunk étkezést, és kaptunk vajat, sajtot, mézet, margarint, csokoládét, cukorkát, halkonzervet, bort, fenyőpálinkát, rumot, méghozzá francia bort, finom vöröset, vacsorára meleg ételt. Hát látod, Babuskám, ilyen jól élünk! Ha ehhez hozzáveszed, hogy Jancsi nagyszerű villásreggelikkel traktál, amihez kerül egy pohár jó bordói vörösbor, hát kibírjuk a háborút. Reggelenként kilovagolok, végignézem az összes kocsikat; jó napsütésben élvezet, és napi ellenőrző, irányító munkám, lőszer felvételezés előkészítése (nem én megyek a kocsikkal), kiadásával eltelik a napom. Látod Szívem, nincs benne semmi veszélyes, nyugodj meg. Minden úgy van, ahogy megjósoltam Neked. [...] Hidd el, ahogy a leveleket ellenőrzőm, sok egyéni tragédiának vagyok tanúja. Őszintén sajnálom ezeket, és átélem szenvedésüket. [...] S. k. eredeti tisztázat. HL Tgy. 4096. Kemendy Géza: Harctéri emlékeim 1942-1943. 37. sz. melléklet. 2 Tamás János, Kemendy tiszti legénye. 209
