Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)
Harctéri emlékeim, 1942–1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - VI. Rudkinótól a magyar királyi honvéd vezérkari igazolóbizottságáig (Közben: Elpusztul a 2. magyar hadsereg)
Óriási érdeklődés volt a zászlóalj iránt. Erről azonban semmi közelebbit nem tudtam, hiszen a számukra legkritikusabb időben már nem voltam velük. Két esemény azonban nagyon emlékezetes maradt erről a napról: ahogy beléptem a laktanyába, az udvaron az első ember, akit megláttam, Készéi István szakaszvezető volt. Kierősödve, fogai pótolva. Ahogy meglátott, hozzám futott, és majdnem összeroppantott, sírva ölelgetett, és köszönte most is élete megmentését. Én meg nagyon boldog voltam, hogy újra láthattam, és a reménytelen helyzetből mégiscsak megmenekült. Miután mindenkivel kibeszélgettem magam, leszereltem. Kevés felszerelést hoztam vissza. Csak a rajtam lévő ruha, köpeny nélkül, gázálarc és pisztoly. A csizmával mégis baj lett. A raktáros nem akarta levenni, mert a szára meg volt toldva! Azért egy szót sem szólt, hogy minden holmim elveszett, de csizmát, melyet a vállamon hoztam haza, mert felhúzni nem tudtam, kifogásolta. Ha ez nem kincstári bürokrácia, akkor nincs is! Leszerelés után Sármellékre utaztam természetesen, és ahogy a vonatról leszállók, az ott várakozó családomnál egy sokpecsétes ajánlott levél van a magyar királyi honvéd Vezérkar Főnöke Igazolóbizottságától. Ez állt benne: „Felszólítom, hogy 1943. március hó 23-án a honvéd Vezérkar Főnöke Igazolóbizottsága előtt jelenjen meg. Arra kell feleletet adnia: mikor, milyen körülmények között, kinek a parancsára hagyta el a harcteret? Öltözet: soron és renden kívüli dísz. Összes igazoló iratait hozza magával. Megjelenés helye: Budapest, Veres Pálné utca, Vezérkari Főnökség." Hát ez meg miről304 jó - volt az első gondolatom. Rögtön az előbbi kellemetlenségek közé soroltam. Felkészültem és elutaztam. Ott éppen a 9. könnyű hadosztály tisztjei voltak soron. Ismerősök. Ők sem tudtak többet a céljáról, mint én, csak bosszankodtak velem együtt. Amikor beszólítottak, már nyugodt voltam. Egy zöld posztóval leterített asztal mellett ült a bizottság. Elnöke egy magas, markáns képű ezredes, Szügyi Zoltán.305 Helyet foglalt még az asztalnál egy másik gyalogos ezredes, egy orvos alezredes, egy hadbíró őrnagy és egy páncélos főhadnagy, jegyzőkönyvvezető. Jelentkeztem. Vitéz Szügyi Zoltán ezredes állva hallgatta végig jelentkezésemet, majd megismételte:- Mikor, milyen körülmények között, kinek a parancsára hagyta el a harcteret? Időrendi sorrendben és pontosan mondtam el történetemet. Az orvos alezredes, Kaltróy alezredes úr nevének említésekor mindjárt róla érdeklődött. Megelé304 Értsd: mire. 305 SZÜGYI ZOLTÁN, vitéz (Huszt, 1896. február 8. - Budapest, 1967. november 23.) ezredes, 1945. február 1-jétől vezérőrnagy. Mint az ejtőernyős zászlóalj, majd ezred parancsnoka az önként jelentkező ejtőernyős tisztek és altisztek második csoportjával 1942. október közepén került ki a 2. hadsereg Don menti arcvonalára, ahol november 20-án a miskolci 43. gyalogezred parancsnokságát vette át. Irányításával alakulata számtalan sikeres vállalkozást hajtott végre, s ő maga az 1943. januári és februári visszavonulás alatt pedig egy harccsoport parancsnoka volt. Szabó Péter 2001. 348. p. 202
