Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)
Harctéri emlékeim, 1942–1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - VI. Rudkinótól a magyar királyi honvéd vezérkari igazolóbizottságáig (Közben: Elpusztul a 2. magyar hadsereg)
VI. Rudkinótól a magyar királyi honvéd vezérkar igazolóbizottságáig (Közben: Elpusztul a 2. magyar hadsereg) Számomra nem volt kétség afelől, hogy ez a telefonértesülés végzetes. Bár semmi előzetes hír nem készítette elő a mieinket, tudtam, hogy nagy jelentőségű. Átfutott agyamon a Harcászati Szabályzatnak az a része, mely azt fejtegeti: a csapat számára a legveszélyesebb helyzetet teremti, ha váltáskor kezd az ellenség akcióba! Ez a mi esetünkben most éppen telibe talált. A beteljesült boldogságból estem abba a sivár és kétségbeejtő valóságba, amit jelent a kapuba való megérkezés, és onnan való visszafordulás. Herczeg Ferenc „Az élet kapuja" című regénye jutott eszembe: Hányszor álltunk mi magyarok az élet kapujában, de belépni soha nem tudtunk... Mi lesz ennek a mai helyzetnek a végkifejlete?! Még semmit nem tudtam, de csak a rosszra tudtam ismeretlenül is gondolni. Elképzelhetetlennek tartottam már most, hogy az események ilyen irányú fordulata nem változtatja meg a mi életünk eddig előkészített rendjét. Az egyszerűen lehetetlen. Mit hoz a közeljövő? Gondolataim nem engedték meg, hogy az utat és az időt figyeljem, és hazaérkezésem ébresztett fel valóságos lelki tusámból. Még mielőtt embereimnek szólhattam volna, már egy lovas jelentkezett:- Hadnagy úr, a zászlóaljparancsnok parancsa, azonnal tessék a zászlóaljnál jelentkezni! Le sem nyergeit lovamra ültem, és irány a zászlóalj. De még el sem indulhattam, már újabb parancs: adjuk le a fegyvereket, és az egész vonat vonuljon be Gremjacsjéba. Ez mintha azt jelentette volna, hogy ma még minden az eredeti tervnek megfelelően történik, hiszen a zászlóaljnál gyülekezünk, mielőtt hazaindulunk...285 Elbúcsúztam kedves utódomtól, lelkére kötve, hogy életükről néha-néha egy levéllel tájékoztasson. Minden nagyon érdekel, hogyan telnek itt napjaik. Különösképpen kértem, hogy szeresse kedves lovamat, és róla se feledkezzen meg. Nagyon a szívemhez nőtt Búcsú... Bevonultunk Gremjacsjéba, és azonnal a zászlóaljnál jelentkeztem. Az első meglepetést az okozta, hogy Kucsera százados nem volt, helyette Baracskay Pista főhadnagy, az 5. század parancsnoka volt a zászlóaljparancsnok. Hova lett Kucsera? Ma délután jött a hadosztálytól egy futártiszt, és csak ennyit mondott: „Vegye százados úr a sapkáját és a térképtáskáját", és magával vitte - tájékoztattak, akik jelen voltak. Tehát őt már minden bizonnyal sodorja az új helyzet. 285 Miután a 17/11. zászlóalj felváltása 1943. január 14-éig megtörtént, a Csáktornyái zászlóaljat mint tartalékot Gremjacsje településen vonták össze. Babucs Zoltán - Szabó Péter 49. p. 175
