Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)
Harctéri emlékeim, 1942–1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - V. Fél esztendő „A világ leghosszabb falujában”. Sztaro Nyikolszkoje, 1942.VII.12-étől 1943.I.13-ig
Jeszenszkyt. A szabódás sok időt vett el a rajtól, holott a szervezés szerint nekik már túl kellett volna lenniük. Ezért csak annyit mondott:- Főhadnagy úr, mindenhol az én lábnyomomba lépjen, akkor nem lesz baj - és együtt elindultak. Amint átértek az orosz területre, észrevétlenül haladtak a már megszokott úton libasorban, amikor egyszerre óriási robbanás, és a raj fele a felrobbant aknától megsebesült. Minden épen maradt emberre jutott egy sebesült, akit visszahozott. A robbanás az oroszokat felriasztotta, és csak a jól szervezett tüzérségi tűz oltalma alatt tudtak visszajönni. - Az történt, hogy Lekszi lába beleakadt egy botló-akna drótjába, azt elhúzta, és ő sebesült a legsúlyosabban, hiszen őalatta robbant az akna. A szilánkok áthatoltak a veséjén, a hasán, menthetetlen volt. Az esemény mindenkit megdöbbentett, de főleg az a szándék, aminek Jeszenszky főhadnagy áldozatául esett: kitüntetést szerezni mindenáron! Ennél nagyobb árat nem fizethetett volna ő maga. És a másik hat ember is ennek lett az áldozata. Pont az utolsó napon...! Ott álltam az ágya mellett, és utolsó szavai ezek voltak:- De jó lenne most egy pohár bor...! [...]284 Még egy döbbenetes élmény is volt. Elmondtam már, hogy a leváltás nem volt általánosra tervezve, hiszen nem lehet egyszerre az egész védővonalat tapasztalatlanok kezére bízni, hanem kb. a vonalban levő zászlóaljak felét tervezték az első ütemben leváltani és hazahozni. Természetesen a másik fele is jött volna kis idő múltán. így a mi déli szomszédunk, az ikerzászlóalj, a 47/11. is a második ütemre volt betervezve. Nem értették meg általában ezen intézkedés ésszerűségét, és éppen a 47/ H. zászlóaljtól egy lesencenémetfalusi (most Lesencefalu) honvéd átszökött az oroszokhoz. Társainak azt mondta:- Ha nem váltanak le bennünket, majd én leváltom! - Ilyen a 9. [könnyű] hadosztályban nem történt sohasem. Az illető nevét sokáig megjegyeztem, de most már nem jut eszembe. [...] Akkor azt beszélték, hogy rögtön egy orosz vállalkozás vezetésére küldték, és a vállalkozás alatt elesett. [...] Mielőtt átlovagoltam Ivanovkára, meghagytam Jancsinak, hogy az útra készüljön fel, hogy legyen bőven ennivalónk. Baromfifarmom felszámolása most már időszerű volt. Három csirkét és a megmaradt pulykát, mely nagyon szépen meghízott, vágják le és süssék meg. Az úton nagyszerű lesz, és másokat is megkínálhatunk... Két óra körül már Steinhardt Lacinál voltam. Búcsúzni jöttem. Athívta Gyulavári Jóskát is, és örvendezve beszéltünk a nagy eseményről, amit végre megérhettünk. Ők még nem jöttek, hiszen a hadosztály egyik fele is maradt. Laci szavai voltak:- Hála Isten, csakhogy végre valaki megy! Majd ezután akkor a többi is indul. 284 Jeszenszky Elek szolgálaton kívüli főhadnagy 1943. január 13-án Gremjacsjéban halt bele súlyos sebesülésébe. 173
