Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)
Harctéri emlékeim, 1942–1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - V. Fél esztendő „A világ leghosszabb falujában”. Sztaro Nyikolszkoje, 1942.VII.12-étől 1943.I.13-ig
ját. Olyan gyönyörű pár ló volt, hogy szépségversenyt lehetett volna velük nyerni. Mikor előjárt Todorán, büszke gyönyörűséggel legeltettük szemünket a ritka szép fogaton. Szánkóba fogott, hátul féderes ülés, bunda, sok pokróc. A felüléskor utódom az előírásoknak megfelelően, balról akart ülni. (O zászlós volt, én hadnagy, s ez így volt szabályos.) Én azonban nem engedtem, mondván:- Pajtás, nem így ülünk. Most még én vagyok a gazda; én ülök balról, te jobbról. A zászlóaljnál szentesítik az átadást-átvételt. Akkor te leszel a gazda, visz- szafelé te ülsz balról. Megszegjük a szabályt. A két idegen ló, egymást túl akarta szárnyalni, valósággal repültek. Nagy volt csodálkozása a két zászlóaljparancsnoknak, mikor jelentettük az átadást-átvételt, az ismertetett eredménnyel. Ha csak én jelentem, biztos el sem hitték volna... A sokoldalú elfoglaltságunk nem engedte meg, hogy az időt figyeljük; észrevétlen rohantak a napok. A zászlóaljnál nagy súlyt helyeztek a tájékozódásra, nem tudott-e meg az ellenség valamit a mi hazakészülődésünkről, nem tervez-e nálunk valamit, amivel megzavarhatja elszakadásunkat. Az utolsó napig vállalkozásokat indítottak. Babos szakaszvezető éppen új vállalkozásra készült január 11-én este, amikor benn voltam a zászlóaljnál. Ez volt az utolsó nap, amikor még a mienk volt a vonal. Ennek az ünnepélyes pillanatnak Szakáts ezredes úr is szemtanúja kívánt lenni. A felkészítésen ő is jelen volt. Érdekes helyzet alakult ki, mely reggeltől kezdve érett. Az ezredparancsnoknak tudomására jutott már reggel, hogy a ma este indított vállalkozásban Jeszenszky Elek főhadnagy, az ezred csapatcsendőr tiszt, részt akar venni, mint utolsó alkalmat fel akarja használni, hogy kitüntesse magát, ha már eddig ebben a háborúban sem sikerült. Ismerték az ő indítékait, az ezredparancsnok szigorúan megtiltotta Babos szakaszvezetőnek, hogy magával vigye. A készülődés abban is megnyilvánult, hogy egész nap ivott. Az esti eligazításon azért jelent meg Szakáts ezredes, hogy ismét hangsúlyozza, most már Lekszi állapotát is figyelembe véve, ezelőtti parancsát. Tudomásul vette Babos, és a vállalkozó raj elindult. Mivel késő este volt, én is hazamentem. Másnap reggel újra bementem, hogy 12-én délutánra engedélyt kérjek Iva- novkára való átmenetre, hogy ottani sármelléki barátaimtól, Steinhardt László és Gyulavári József főhadnagytól elbúcsúzzam, mert 13-án indulunk haza. Amint beérkezem, az ezred-parancsnokságon nagy letörtség uralkodik, és megtudom okát. A tegnap esti vállalkozáson részt vett Jeszenszky főhadnagy halálosan megsebesült. És most már agonizál... Részletes története a következő: Jeszenszky főhadnagy az átkelés helyén várta - bár tudott a tiltó parancsról - a rajt. Hiábavaló volt Babos tiltakozása a részvétel ellen, nem tudta eltántorítani 172
