Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)
Harctéri emlékeim, 1942–1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - V. Fél esztendő „A világ leghosszabb falujában”. Sztaro Nyikolszkoje, 1942.VII.12-étől 1943.I.13-ig
Közben megérkezett Kerkápoly százados,278 a székesfehérvári 3. gyalogezred ezredsegédtisztje. Szép, magas ember volt. Alezredes úr így mutatott be neki:- Kemendy Géza hadnagy a zászlóaljamtól. A hadsereg legkiválóbb vonatparancsnoka. Olyan vonatot kaptok tőle, mintha most szerelték volna fel odahaza. Ekkora karácsonyi ajándékot nem reméltem, mint ez a dicséret! Alezredes úr megerősítette januári hazamenetelünket. A tegnap esti vonuló katonákkal kapcsolatban azt mondta, valaki megint okoskodik. Mit csinálnak ezek a fegyvertelen emberek a vonalban? Boldog karácsonyi ünnepeket és szerencsés új esztendőt kívánva elköszöntem, mert ezen a napon még nagyon sok a dolgom, hiszen nálunk is karácsony estéje lesz. Kellemes meglepetésben volt részem, ahogy hazaérkeztem: megkaptuk a karácsonyi szeretetcsomagokat. Ez állt: 1/4 kg füstölt szalonna, 3 dl barackpálinka és egy félkilós doboz szaloncukor. Mindenki megkapta még vacsora előtt. Volt néhány ember, aki szállított, az övét a társai vették át. A karácsony estét így szerveztem meg: vacsoráig kitisztítanak egy üres házat, ide Jancsi elkészíti a karácsonyfát. Este 10 órakor tartjuk meg az ünnepséget, melyen mindenki részt vesz. Az ünnepség után éjféli misére megyünk a kórházba. Gondoltam, 10 óráig egy kicsit alszom, könnyebben fönn tudok utána maradni. Végigdőltem az ágyon, amikor rohannak a szemközti szálláskörletből, hogy a Szabó Józsi bácsit, aki hirtelen összeesett, a komárvárosi Horváth Lajos az ölében elvitte a kórházba. Elmondták, hogy most ért haza útról. Kifogtak helyette és átadták a melegen tartott vacsoráját, s miután azt megette, a szeretetcsomagot is. Igen jó étvággyal megette a régen nélkülözött hazai füstölt szalonnát, arra megitta a 3 dl pálinkát és erre összeesett. Kilukadt a gyomra. Kis vékony ember volt, de a gyomrára sosem panaszkodott. Hölter doktor azonnal megoperálta. Utána megint lefeküdtem és el is aludtam. Egyszer csak valami égi hangokra ébredtem fel szendergésemből. Ahogy felnyitom a szemem, hát az ajtónyílásban az összes románom fejét látom, mintha fényképezkedni akarnának, és mosolyogva gyönyörű karácsonyi énekeket énekelnek románul. A kis Gális János vezeti az éneket oly áhítattal, mintha otthon lennének a templomban. Olyan meghatóan kedves volt ez a köszöntés, amit nem lehet elfelejteni. Örömömben egy üveg rummal kínáltam meg őket, mint otthon szokás a köszöntőket, s valamennyivel kezet fogtam. Tovább már ébren vártam a 10 órát. A kijelölt házban gyűltünk össze. Még 278 KERKÁPOLY MIKLÓS (Budapest, 1905. június 2. - n. a.) százados, 1943. május 1-jével posztumusz őrnagy. 1928. augusztus 20-átóI, a Ludovika Akadémia elvégzését követően szakasz- és századparancsnoki, illetve ezred 1. és 2. segédtiszti beosztásokat töltött be a székesfehérvári 3. gyalogezredben. 1942. november 5-én a 3. gyalogezred 1. ezredsegédtisztjeként vonult el a 2. hadsereg Don menti hadszínterére. A visszavonulás során 1943. január 27-én ezredparancsnokával, Rőzsey Tibor alezredessel együtt Sztaro Nyikolszkojénél nyoma veszett. 1949-ben holttá nyilvánították. HIM KI Kerkápoly Miklós 97334. sz. ti. ogy. 166
