Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)

Harctéri emlékeim, 1942–1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - V. Fél esztendő „A világ leghosszabb falujában”. Sztaro Nyikolszkoje, 1942.VII.12-étől 1943.I.13-ig

három német is került közénk, hogy honnan, nem is tudtuk. A kis fenyőfára minden emberemnek 5 db cigarettából álló kis csomagot kötöttek, és a desszertek voltak a díszek. Nagyon meghatódott állapotban voltam. Ilyen hangulatú beszédet mondtam, és valamennyien otthon voltunk lélekben. Ezután mindenki megkapta a szerény kis ajándékomat, melynek azért mindenki örült, hiszen tudták, nekem sincs több, mint nekik. Majd karácsonyi énekeket énekeltünk, előbb magyarul, azután románul, de nem maradtak el német vendégeink sem, ők is énekbe öntötték varázslatos hangulatukat. Igazán felemelő hangulat volt a kis szobában... A legszebb ünnep, és ilyen reménytelen távolságban az otthoniaktól... Zárt rendben mentünk a kórházhoz, ahol éjféli misét mondott a lelkész. Nagy áhítattal vett részt mindenki. Látszott az arcokon, hogy mindenki otthon érzi magát, és soha nem érzett nagy átszellemültséggel énekelte: „Mennyből az angyal lejött hozzátok..."

A mise után meglátogattuk Józsi bácsit, aki már mosolyogva köszönte meg a látogatást, túl volt minden bajon.

Gyönyörű holdvilágos éjjel volt. Együtt értünk lakásom elé. Itt mindenkinek boldog karácsonyt kívántam még egyszer. És ekkor váratlanul, ellenállhatatlanul, egy csodálatos kényszer hatása alatt, a posztot álló Stefán János honvédhez léptem:- Leváltom az őrségből. Adja át puskáját, tölténytáskáját. Menjen aludni. Ebben az éjszakában én őrzöm az álmukat. [...] Nagyszerű alkalom volt számot vetni ezen a csendes éjszakán: mi minden történt életemnek ezen az időben rövid, de mégis nagyon jelentős szakaszán. Mennyi bajban megőrzött az Isten, mennyi szeretet áradt felém a szűkebb és tágabb otthonból. Bizonyítéka az az 560 levél, mely között a család, a falu apraja-nagyja, diákok, leventék, régi ismerősök szere- tetének megnyilatkozása sugárzik. Azért az áldozatért, melyet kötelességszerűen hoztam, mennyi csendes, halk szavú szeretet a viszonzás...! Nem kell több karácsonyt távol a hazától töltenünk, becsületes helytállásunkért mi megyünk elsőnek haza. Hozza meg ez a következő esztendő a betlehemi Kisded világot átfogó szeretetének békéjét embereim, az otthoniak, az egész magyarság részére.

Ó, de jó volt így magamban, a tiszta fehérség mindent beborító palástján állva, őszinte szívvel elgondolkozni. Gondolataim állandóan ömlöttek, nagy megbékélést hozva szívemnek. Olyan jó volt arra gondolni nyugodt lelkiismerettel, hogy erőmhöz képest sok mindent meg tudtam tenni, amivel közvetlenül hozzám tartozó katonáimnak, és ami a feladatom volt, az egész zászlóalj számára hasznos szolgálatokat tehettem. Nem csinálnék semmit másképpen, mint tettem ebben a 9 hónapban. Köszönöm Istenem. Adj nekünk valamennyiünknek nagy békességet, és ments meg mindenkit a veszélyektől, hogy rövidesen mindenki boldogan ölelhesse sokat szenvedett szívére összes szeretteit...!

167