Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)
Harctéri emlékeim, 1942–1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - V. Fél esztendő „A világ leghosszabb falujában”. Sztaro Nyikolszkoje, 1942.VII.12-étől 1943.I.13-ig
a századparancsnoknak a helyzetet, és parancsot kértek, mit csináljanak. A századparancsnok, dr. Horváth József főhadnagy szó szerint ezt a parancsot adta:- A hídfő tartson ki; a szakasz vonuljon vissza! A szabály szerint a századparancsnok az adott parancs után „Ismételje!" felhívást adott. A távbeszélős azonban nem ismételte... Az történt ugyanis, hogy abban a pillanatban, amikor a parancsadásban addig jutott a századparancsnok: „A hídfő tartson ki" - a vezetéket ellőtték, és a parancs másik fele: „a szakasz vonuljon vissza" -, már nem jutott el a túlparton lévőkhöz. Drámai véletlen. Az óriási nyomásra mégiscsak öntevékenyen húzódott vissza a szakasz. A géppuska 13 heveder lőszert lőtt ki, hogy távol tartsa a támadókat. Az irányzó köpenyén 11 találat; sebesülés nem történt. A kimerültségtől csak arra jutott erejükből, hogy a géppuskát lerántották a partról a Don jegére, és visszajöttek. Természetesen a nagy csatazajra a zászlóalj is felfigyelt, és a zászlóaljirodába rendelték az egész szakaszt. Ekkor értem be, és jelen voltam a kihallgatáson. Megállapítást nyert, hogy a szakaszparancsnok nem tért vissza, a szakasznál még sebesülés sem történt. Valóságos csoda! A harc közben, de nem a túlsó parton, hanem az innensőn, a faszénégetést vezető karpaszományos kapott lövést, aki állva szemlélte, mi történik a túlparton. Hova lett Hermán Ferenc szakaszvezető? A szakasz fele azt mondta jegyzőkönyvbe, hogy látta, amikor az oroszok körülfogták és elvitték. Tehát szerintük fogságba esett. Azért tudják ezt biztosan állítani, mert csak neki volt fehér hóleple, más tehát nem lehetett, hiszen mindenki visszajött. A szakasz másik fele nem tágított azon állítása mellől, hogy látták a szakaszvezetőt a géppuska mellett holtan feküdni. Mindenki kitartott állítása mellett, de mivel egymásnak ellentmondó vallomások voltak, úgy értesítették a családot, hogy eltűnt. Amint ennek a tisztázása zajlott, kopognak az iroda ajtaján, és belép rajta Gyuri bácsi (mindenki csak így ismerte), a távbeszélő szakasz kötélidegzetű idős katonája. Arról volt híres, hogy az elszakadt vezeték hibájának kijavítására akármilyen heves tűzben, mindig ő vállalkozott. Megszólalt:- Hallottam, hogy a másik géppuska is ott maradt. Arra kérek engedélyt, hogy visszahozhassam. Mikor ezt a két géppuskás meghallotta, felugrott és kiáltotta:- Azt már nem! Majd mi visszamegyünk érte! És valóban, világos délelőtt visz- szamentek, ahova lerántották a géppuskát, és visszahozták. Amikor kimerülve letették az irodában, ráborultak, csókolgatták, és sírtak... Hermán Ferenc holttestét nem látták azon a részen, ahol a géppuskát meglelték. Szegény édesanyja, Pálfi Örzse néni, még ma sem tett le arról a reményéről, hogy egyszer megjön a Ferim... Soha, semmiféle értesülés nem jött róla... 162
