Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)

Harctéri emlékeim, 1942–1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - I. 17-es! 47-es? 47-es? 17-es!

így aztán mindennel jól el voltam már látva, amire pillanatnyilag szükségem volt, következett a házigazdáékkal való megismerkedés.

Erre bizony csak este került sor, amikor említett díszkíséretemmel megérkeztünk a lakásra. A város ellenkező végén volt a malom, a Zrínyi szobor és tér után a baloldalon, a vasútállomás közelében. Az igazgatói lakás hatalmas emeletes épületben volt.

Legelőször a ház asszonyával találkoztam. Nagyon megnyerő külsejű, idősebb úriasszony volt. Gyönyörű fogadó-szobában került sor férjével való találkozásomra is, aki idősebb, csendes, halk szavú úriember benyomását tette. Mindkét részről felmértük egymást, és kölcsönösen megnyertük egymás tetszését, amit abból azonnal megállapíthattam, hogy nemcsak nekem adtak megkülönböztetetten szép külön szobát, hanem legényemnek is a földszinten, bár tudták, hogy erre nem volnának kötelesek, hiszen a tiszti legénynek a laktanyában a helye. Közölte az úrnő, hogy minden reggel, a nekem alkalmas időben, a szakácsnő reggelit szolgál fel, továbbá kérnek, hogy a vacsorát velük fogyasszam el. Arra az ellenvetésemre, hogy én a nagy elfoglaltságom miatt bizonytalan időben és főleg nagyon későn térhetek haza, azt válaszolták nagyon kedvesen, ők mindig későn vacsoráznak, és feltétlen megvárnak. Nem mondok vele valótlant, amikor úgy jellem- zem hirtelen kialakult helyzetemet, hogy családtag lettem.

Hamarosan megérkeztek a család hiányzó tagjai: két nagyfiúk, egyik ügyvéd, a másik az apja mellett dolgozott a malom igazgatásában. Ezek nálam idősebbek voltak. Tartózkodók velem szemben, de igyekeztek finomak és kedvesek lenni.

Kilenc óra után vacsorához hívtak és minden hivalkodás nélküli, de igazi úri asztalt terítettek. A vacsora alatt megismerkedtünk egymás családi viszonyaival. Itt tudtam meg, hogy Szerbné a keszthelyi Kertész cukrászda tulajdonosának feleségével testvér. О keresztény, férje zsidó. Ezt csak azért említem meg, hogy már most utaljak pár év múlva bekövetkezett szomorú sorsukra. Akkor énelőt- tem semmit sem vont le ez a tény az ő egyéni értékükből, hiszen voltak nekem nagyon kedves zsidó barátaim! Az embert mindig az egyéni értéke szerint becsültem, nem tettem függővé véleményemet egyéb körülményektől. Kedveskedésből finom jugoszláv cigarettával kínáltak, és amint megállapították, hogy melyik ízlik, attól fogva minden napra elláttak egy-egy csomaggal.

Amint szobámba kerültem, megírtam azonnal az első levelet, melyben mindezekről hírt adtam, és néhány szükséges holmit kértem. Ezeket Babikám18 pontossága révén már pár nap múlva meg is kaptam. (Hála és köszönet feleségemnek,

18 KOBER BORBÁLA (Zalaszentgrót, 1915. április 18. - Keszthely, 1978. július 21.) okleveles tanítónő, 1939-tól Kemendy Géza felesége.

14