Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)
Harctéri emlékeim, 1942–1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - I. 17-es! 47-es? 47-es? 17-es!
hogy minden levelemet megőrzött a viharos időkben, és most eredetiben ide mellékelhetem bizonyítékként.)19 Másnap reggel megkezdődött az én igazi szerepem. A laktanya melletti vásártéren felvonult az egész környék lóállománya. Kivétel nélkül a muraközi-táj- fajta. Teljes érintetlenségében, mert mi voltunk az elsők, akik hadihasználatra válogattunk és vásároltunk belőle. Csodálatos ló anyaga volt a Muraköznek! A ló ezen a vidéken családtagnak számított. Nagyon nehezen váltak meg lovaiktól, pedig politikai okokból a Lóátvételi Bizottság a megállapítható legmagasabb árat fizette értük. Én ettől a bizottságtól vettem át azt a lovat, amelyet a zászlóalj részére alkalmasnak találtam. Volt módom a válogatásban, ezért színre, alkatra, járásra jól összepározott lovakat vettem csak át. És még egyet: ha észrevettem, hogy egy család igazán őszintén siratta a lovát, vagyis tragédiát jelentett volna a ló elvitele, azt mondtam a bizottságnak, hogy ezt a lovat nem veszem át, mert például nincs párja, vagy egyéb okot. Szuverén jogom volt arra nézve, hogy melyik lovat vegyem át, megindokolni pedig mindig tudtam. Ezzel jó néhány családon tudtam segíteni, persze csak átmenetileg, hiszen a háború folyamán többször is volt lóvásár. A csodálatos választék lehetővé tette, hogy nagyon hamar, szinte egy nap alatt biztosítva volt az elvonuló zászlóalj teljes vonatanyaga: lovak, járművek és természetesen a szerszámok. Az utóbbi kettő csak jelképesen. [...] Ahogy a vásártérről, a lóátvétel befejeztével visszajöttem a laktanyába, a laktanya udvara két jellegzetes foltja tűnt a szemembe, mely a mai napig is élénken él emlékezetemben: A parancsnoksági épület bejárója előtt idegesen járt le-föl, Dettay Béla alezredes20 úr, a keszthelyi járási levente parancsnok. Régi ismerősöm, aki 1940-ben az erdélyi bevonulás alkalmával a 47/11. zászlóalj parancsnoka volt. Az enyém is, mert, mint már említettem, én is ebben a zászlóaljban szolgáltam, mint a 47/11. zászlóalj géppuskás század szakaszparancsnoka. Idegességének oka, hogy az iker zászlóaljnak még nem volt parancsnoka, és úgy állt a helyzet, hogy esetleg ő lesz. Jól ismertem katonai képességeit, jogosnak éreztem idegességét, de aggódva gondoltam annak a zászlóaljnak harctéri sorsára, melynek ő lesz a parancsnoka... 19 Kemendy 1942. március 19-ei levelezőlapján - többek között - az alábbiakat írta feleségének: „Zászlóalj vonatparancsnok vagyok. Eszményi gyönyörű és kedves lakásom van egy óriási malom igazgatójánál. Április közepe után megyünk tovább." (HL Tgy. 4096. Kemendy Géza: Harctéri emlékeim 1942-1943. 3. sz. melléklet.) 20 DETTAY BÉLA (Arad, 1891. november 29. - Keszthely, 1944. augusztus 17.) alezredes. 1939. április 1-jétől 1941. október 1-jéig a keszthelyi járási katonai parancsnokságon teljesített szolgálatot, közben mint a 47/11. zászlóalj parancsnoka részt vett az erdélyi bevonulásban. Utolsó beosztásában a keszthelyi leventeparancsnoki teendőket látta el. HL HM AKVI 204/1891. 15
