Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)

Harctéri emlékeim, 1942–1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - I. 17-es! 47-es? 47-es? 17-es!

Kaltróy alezredes úr, de a 47/II-nek még nincs parancsnoka. Alezredes urat előzőleg csak hírből ismertem, mivel az én időmben nem szolgált Kanizsán, de akik ismerték, igen dicsérték. Az 1940. évi mozgósítás alkalmával én a 47/11. zászlóaljban szolgáltam. Az ezredparancsnok Kozderka [László] ezredes14 úr. Vele sem szolgáltam, de őt mindenki ismerte, rettenetes híre volt. Ezeket azért részletezem, mert a későbbiek folyamán jelentős szerepet játszanak katona-életemben. Azonnal közölték velem, hogy az elvonulásunkig a lakásom: Szerb Antal malomigaz- gatóéknál, Csáktornya, Kossuth Lajos utca, Gőzmalom.

Adtak egy legényt, aki elvezetett a lakásra, és egyidejűleg tiszti legényemet is előkerítették, aki nem volt más, mint Tamás János Bognár,15 sármelléki, a Tamás Gábor fia, a Tamás Gábor Szerecsen öccse. Fiatal gyerek volt, valamikor tanítottam. Nyolchetes kiképzést kapott sármelléki társaival, Czédula Jóska Hergutt, Antal Vendel Csüködömmel16 együtt. Ezeket a gyorstalpalósokat,17 elégtelen kiképzésük miatt, valamennyit tiszti legénynek osztották be. Egyébként a nyolchetes kiképzés miatt, társaik csak „választó-borjúk"-nak nevezték. (A borjúkat 8 hetes korukban választották el a gazdák. Innen a találó elnevezés.)

szolgálatát teljesítő tiszti, altiszti és legénységi állományának felét, s az így megalakuló két ezred, zászlóalj, vagy üteg állományát a behívott tartalékosokból töltötték fel hadiállományra.

14 KOZDERKA LÁSZLÓ (Nyitradivék, 1890. december 13. - nincs adat ([a továbbiakban: n. a.]) ezredes. 1939. szeptember 1-jétől 1940. július végéig beosztott törzstisztként, utána ezredparancsnokként teljesített szolgálatot a 17. gyalogezrednél. 1942. április 29/30-án elvonult a keleti hadszíntérre. Betegségre hivatkozva június 18-án távozott ezrede éléről, s előbb a kijevi hadikórházban, július 15-étől pedig a budapesti 11. helyőrségi kórházban gyógykezelték. November 1-jével nyugállományba vonult. A háború végén visszaténylegesítették, előbb 1944. szeptember 4. és 22. között a zalaegerszegi bevonulási központhoz hívták be, majd december 20-ától 1945. május 10-ei amerikai hadifogságba eséséig a veszprémi járás és város katonai parancsnoka volt. HL HM AKVI1388/1890.

15 TAMÁS JÁNOS honvéd (Sármellék, 1918. augusztus 8. Belovári Katalin). Eltűnt 1943. február 8-án, a visszavonulás során, Sztarij Oszkoltól északnyugatra, a Lobovszkoje Dvori és Manturovo községek közötti útszakaszon. HL HM 22. v. oszt. 756130/1943.

16 A 47/11. zászlóalj parancsnokának, Hunyadváry József alezredesnek tiszti legénye volt.

171921 és 1932 között - a trianoni békediktátum szigorú katonai rendelkezései miatt - a sorozással történő hadkiegészítés tiltott volt a Nemzeti Hadseregben, majd magyar királyi honvédségben. Az 1901 és 1904 közötti évfolyamok ennélfogva teljesen mentesültek a katonai szolgálat alól. Miután a honvédség állományának kiegészítése kizárólag önkéntes jelentkezés útján történhetett, a honvédelmi vezetés toborzást szabályozó rendeletek, felhívások által igyekezett a honvédség létszámát az előírt 35 ezer főre feltölteni. Az 1921. évi XLIX. törvénycikk 10. és 12. paragrafusa, illetve Függeléke a toborzást, s a hadköteles nyilvántartást a törvényhatóságok (vármegyei, illetve városi önkormányzatok, majd az úgynevezett népgondozó kirendeltségek) feladatává tette, s elégtelen számú önkéntes esetén átmenetileg fenntartotta a sorsolás lehetőségét is. A rejtetten folytatott, szabályellenes kényszertoborzás („K" toborzás), a fokozott propagandatevékenység, s a megnövelt ellátási és egyéb jóléti intézkedések ellenére a toborzás nem tudta betölteni szerepét. A teljesen, vagy részben kiképzetlen évfolyamok tagjait 1938-at követően rövidített képzéssel integrálták a honvédség szervezetébe. HL Tgy. 3768. Földesi Ferenc: A magyar katonai igazgatási rendszer fejlődéstörténete 1920-tól a jelenlegi szervezeti rendszer kialakulásáig. Kézirat. 32-40. p.

13