Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)

Harctéri emlékeim, 1942–1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - V. Fél esztendő „A világ leghosszabb falujában”. Sztaro Nyikolszkoje, 1942.VII.12-étől 1943.I.13-ig

- Nem, gyerekek, ilyenről szó sem lehet, hanem haza kell mennünk! - hajtogatta csak Pali a maga igazát.

A hírek szerint augusztus 20-ra otthon leszünk,194 és a budapesti Szent István napi körmeneten a 2. hadsereg adja a körmenet díszét.195

Hát, majd meglátjuk! Mindenesetre, valaminek kell lennie a levegőben, mert szél fuvatlan nem indul, és ezek a fronti értesülések mindig valami komoly alapokra vezethetők vissza. Már eddigi leveleimben én is pedzegettem az effajta híreket, de mindig visszatartottam magamat attól, hogy végérvényesen komolyan vegyem.

Magamon és embereimen naponta tapasztaltam, hogy ez a kérdés mindinkább foglalkoztatja őket is. Tapasztalatból tudtam, hogy ennél fájdalmasabb állapot nincs, mint az elhatalmasodott honvágy, mely felőrli az embert. Éppen ezért, amint megláttam két-három embert összebújva beszélgetni, szándékosan szétug- rasztottam őket, nehogy végképp beléjük marjon ez a pusztító féreg. Próbáltam beszélgetés formájában meggyőzni őket, hogy hivatalosan sem marad titokban, ha erre sor kerül, tehát ne próbálják sürgetni alaptalanul, mert csak nekünk lesz rossz ez a délibáb-kergetés. De közben magam is ettől szenvedtem. Annyira rám tört a honvágy, hogy teljesen megbénított. Küzdeni kell ellene! Azt tettem, ha éreztem közeledtét, akár nappal, akár éjjel, hogy azonnal riadószerűen nyergeltet- tem, és fel a tetőre, vágta addig, míg ki nem rázódott belőlem! Megálltunk ilyenkor, és pihenés után hazaléptettünk. Ilyenkor Ikonár megsejtette érzéseimet, és őszintén elmondta, mennyire vágyik kedves családjához. De azt is megértette, mennyire hiábavaló, ha rabjai lennénk ennek az érzésnek. Ilyenkor szoktam megbeszélni egyéb helyzetünket. Őszintén elmondta a románok hangulatát. Szólt arról, hogy könnyebben elviselnék az emberek az ittlétet, ha ez a német koszt tartalmasabb lenne, hiszen minden csupa műdolog. A méz fenyőfából készül, a főzelék az átkozott szárított káposzta, a sajt újabban tubusos sajt, mely olyan, mint a macskaméz. Eszi az ember, mert éhes, de nem tölti a gyomrot.

194 Kemendy 1942. július 18-ai tábori postai levelezőlapján írta a feleségének: „Különféle kósza hírek járnak hazamenetelünkre vonatkozólag, persze minden alap nélkül. Hamarosan lenne ezek szerint." (HL Tgy. 4096. Kemendy Géza: Harctéri emlékeim 1942-1943. 78. sz. melléklet.)

195 A 2. hadsereg legénységi, esetenként tiszti állományának körében is számtalan, minden alapot nélkülöző, reményt keltő hírek terjedtek el mielőbbi hazatérésükről, felváltásukról. Sokan már Kállay Miklós miniszterelnök 1942. június 4-ei kecskeméti beszédéből is kihallották azt, hogy frontszolgálatuk feltehetően csak rövid ideig tart. A Bartha Károly vezérezredesre, honvédelmi miniszterre vonatkozó „történet" is teljesen légből kapott. A 2. hadsereg hazahozatalának, illetve kezdetben remélt gyors felváltásának lehetősége - védelmi feladatainak ellátása, valamint a várható német ellenkezés és újabb követelés miatt - 1942 nyarán, kora őszén a magyar politikai és katonai vezetésben fel sem merült. A Kállay-kormány és a honvédelmi vezetés lényeges elhatározása volt, hogy a honvédséget fejleszti és erőforrásainak nagy részét a háború befejeztével elkerülhetetlennek látszó magyar-román fegyveres konfliktusra tartalékolja. Mindezt - a 2. hadsereg megerősítéséről való lemondás árán is - igyekezett a lehetőségekhez mérten minél teljes mértékben betartani.

111