Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)

Harctéri emlékeim, 1942–1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - V. Fél esztendő „A világ leghosszabb falujában”. Sztaro Nyikolszkoje, 1942.VII.12-étől 1943.I.13-ig

- Hej, azok a finom erdélyi juhsajtok...! Evett már a hagnagy úr olyat valaha? De nagyon szeretném, hagnagy úr, ha hazamegyünk egyszer, és eljöhetne hozzánk, hogy én vendégelhetném meg olyan jófajta hazai ételekkel...! Szegény Ikonár...!- Azt vesszük észre, hogy a magyar eredetű koszt is mindig kevesebb. Pedig amíg abból megfelelő mennyiséget kaptunk, nem éreztünk hiányt.

Persze, hogy észrevették, hiszen már parancsban volt, hogy csak az árokszolgálatosok kapják a teljes kiszabatot, mi csak fél adagot kapunk húsból és egyéb magyar származású ételekből. Valamit tenni kell! Pótolni az elmaradottat. Nagy az igénybevétel, sok a fogatolás, rakodás, szállítás, és ha még éhesek is az emberek, hamar elveszik a „hősi lelkesedés".

Elmentünk a [III.] vágóállatoszlophoz ismerkedni és azt megbeszélni, hogy ne a zászlóalj húsadagjával adják ki a mienket, mert nekünk külön konyhánk van, és megrövidülünk a másodkézből kapott, amúgy is kis adagokból. Kaszás zászlós196 volt az oszlop parancsnoka, aki megértéssel vette kívánságunkat, és megígérte, ezután így lesz.

Ahogy itt nézelődtünk, észrevettem, hogy az alakulatok húsadagjába nem mérnek marhafejet. Kérdésemre Kaszás zászlós elmondta, a szabályzat értelmében nem mérhető be a fej, farok, tőgy az adagba. Hova lesz? - kérdeztem. Kidobjuk - válaszolta. - Ha én azt kérném, hogy ezekből a részekből, a mi igényünknek megfelelő mennyiséget, az adagunkon felül kaphassunk, volna-e akadálya?- Nem, nagyon szívesen adunk - felelte.- Holnaptól kezdve Takács Antal tizedes a mi felvételező tisztesünk fog ilyenekért jelentkezni, kérlek, szolgáljátok ki.- Nyugodtan jelentkezzék, és akkor már az én embereim tudnak róla. Annyit vihet, amennyit akar.

Megköszöntem, és a konyhával még abban az estében megtárgyaltam, hogy a harmadik kondért, melyet a kis létszám miatt úgysem használunk, ezeknek a húsoknak megfőzésére alkalmazzuk. Minden nap igen értékes, jóízű, nagy mennyiségű hússal tudtuk kiegészíteni étkezésünket. Senkinek nem volt kimért adag, mindenki annyit evett, amennyi a bőre alá fért.

Ettől kezdve mindenki elégedett volt, és hamarosan kihízott néhány román a kincstári, agyusztálatlan köpenyéből, mint Stefán János honvéd, aki ettől kezdve megállt a magyar nyelv elsajátításában, aminek Ikonár János látta legnagyobb kárát. Ugyanis ha Stefán volt az őr a lakásom előtt, akkor már este, lefekvés előtt Ikonár tisztában volt azzal, hogy nem lesz nyugodt éjszakája. Mert, ha valaki, akár magyar, akár orosz megjelent a ház előtt, Stefán csak addig jutott el eligazítási tudományával, hogy rákiáltott:

196 Személyére és katonai szolgálatára vonatkozóan nem rendelkezünk adatokkal.

112