Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)
Harctéri emlékeim, 1942–1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - I. 17-es! 47-es? 47-es? 17-es!
I. 17-es! 47-es! 17-es? 47-es? 17-es! 1942. március 17. A reggeli mise után megvártak a torony alatt7 az öregasszonyok az előénekes, özv[vegy] Kiss Jánosné, közismert nevén Csirke Rozi nénivel. Láttam, mondanivalójuk van. Már mondták is:- Jáj, tanéttó úr, ne röstelle, de mér énekőte megen a „Gyászba borult egek"-et?- Maguknak nem tetszik ez a szép ének?- Jáj, dehonnem, de amikor a tanéttó úr ezt éneköli, má tuggyuk, hogy gyünek a behívók!- Ej, ej asszonyok, csak nem gondolják, hogy pont én sürgetem a behívókat? Hiszen azt is tudják, hogy mindig én szoktam először kapni SAS behívót!8- Tudjuk bizon, eleget sajnátuk is a tanéttó urat, hogy annyiszor itt köllött hannyi bennőnket. De hát csak montuk. Ne röstelle... Isten legyünk velőnk... Ahogy a lakásomra beérkezem, hogy tanítás előtt megreggelizzem, Varga Nani azzal fogad:- Jáj, tanéttó úr, mit szól hozzá, meggyütt a Csirke Kálmán behívója. Aztán kutatva nézett rám, hogy valóban mit szólok hozzá. Szólás nélkül is tudta, mire gondolok: csak azon csodálkozom, hogy nem az enyém jött meg először, szokás szerint. Az osztályba belépve, a gyerekek szemében is azt a kutató tekintetet fedeztem fel: bejelentem-e, hogy az én behívóm is megjött. Mivel erről nem szóltam, megnyugodva kezdtük el a tanulást. Másnap reggel a mise végeztével bementem a templomba, és a padban letérdelve imádkoztam. Egyszer csak éreztem, hogy a pad mellett valaki letérdel, és halkan felém súgja:- Tanéttó úr, kérem, meggyütt a behívója. Felkeltem, a család döbbenten fogadott. Mindenki előre látta, hogy ez komoly dolog, nem olyan, mint az elmúlt évek bevonulásai. Már benn volt a levegőben, hogy ebből frontszolgálat lesz. Az iskolába lépve könnyes gyerekszemek fogadtak. Néhány komoly szóval elbúcsúztam tőlük, és hazaküldtem az osztályt. Végigvitték a falun a gyászos hírt, mely pár nap alatt beborította az egész falut, hiszen a postás alig győzte kikézbesíteni a sok-sok behívót. Az én behívóm mindig biztos előjelnek számított. Távirat szüleimnek; barátok, jó embereim egymásnak adták a kilincset; búcsúzkodás, gondok, tervek, készülődés. Másnap az összes jó barát, szüleimmel és a sármelléki család tagjaival együtt lekísértek az állomásra. Hamarosan bejárt a 7 A Zala megyei Sármelléken, a római katolikus plébániatemplom tornyánál. 8 A névre szóló katonai behívóparancs elnevezése a „Sürgős! Azonnal! Siess!" szavak rövidítéséből származott. 10
