Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)
Harctéri emlékeim, 1942–1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - V. Fél esztendő „A világ leghosszabb falujában”. Sztaro Nyikolszkoje, 1942.VII.12-étől 1943.I.13-ig
Egy másik, talán a legősibb módot is sikerült megfigyelnem, amelyet alkalmaztak. A sok szélmalom jelenléte elárulta, hogy ebben a völgyben szinte állandó széljárás volt. Ezt használták ki, amikor lapáttal magasra dobták a polyvás magot, és a szél elvitte a pelyvaszemeket, a nehezebb szem pedig egy csomóba lehullott. Elárulom, hogy egy fogalom itt vált előttem tisztázottá: az iskolában - azt hiszem, egy mese keretében - említést nyert a szórt búza. Őszintén elismerem, hogy nem tudtam helyesen megmagyarázni a gyerekeknek. Ezt a cséplést és gabonatisztítást látva lettem én is tisztában ennek a szónak jelentésével. Tehát feldobott és a szél által tisztított búzát jelent. A lakosság szorgalmas munkája nyomán egyre nőttek a tisztított gabonahalmok. Mikor azon a táblán, mely a falu északi szegélyén feküdt, végeztek a csép- léssel, megjelentek a német teherautók, és az utolsó szemig felrakatták a gabonát, a népnek nem hagytak. Ennek két következményét figyelhettük meg: nem csépeltek többet közösen, és mindenki igyekezett hazavinni, és ott lopva elcsépelni, hogy a családnak biztosítsa a betevő falatot. [...] emiatt én lettem a legtöbbet zaklatott személy Sztaro Nyikolszkoje községben. Úgy látszott, hogy ezzel az előidézett keserű csalódással függött össze egy másik jelenség, melyet eddig nem tapasztaltam: az apró gyerekek, amint meglátták a lovas német tiszteket, vagy a faluba vetődött más német katonákat, szavalókórusban zengték feléjük a következő mondókát: (fonetikusan írom le): „Jajca, kuri, malakó... Nyemci! Moszkva dalikó!" Az első sorral a németeket gúnyolták ki, amiért minden házban, ahova benyitottak, „tojást, csirkét, tejet" követeltek. A másik sora a mondókának, a németeknek azt a hiábavaló törekvését emlegeti, hogy Moszkvát akarták elérni, és ez nemcsak nem sikerült az előző évben, hanem biztosan tudják az oroszok, hogy sosem fog sikerülni. A szöveg szerint: „Németek! Nektek Moszkva messze van!" Elérhetetlen távol... Igazuk is lett... A lakossághoz való viszonyunkat mutatja az is, hogy nekünk nem kiabálták ezt a népi terméket. Az eltelt egy hét, tíz nap alatt beérkeztek a hátsóbb lépcsők, így a hadosztály ellátó oszlopai - központi helyként - ezt a falut kapták letelepülésre. Egész szép számmal lettünk. A falu északi szegélyén települt a lőszeroszlop, az egészség- ügyi oszlop, a III. fogatolt vonatosztálynak a 9. könnyű hadosztályt kiszolgáló 9/1., 9/2., 9/3., 9/4. kocsioszlopa, megerősítve a nagy távolságokról történő szállítások miatt a hadtest III/l., III/2., III/3. kocsioszloppal.177 Ezeknek mozgás köz1771942 júliusától a 2. hadsereg összes alakulatának ellátása (lőszer, élelmiszer, felszerelési cikkek) több hétig egyetlen anyagi támponton, Sztarij Oszkol városán nyugodott. A gépjárműveken történő szállítást nagymértékben nehezítette, hogy a hadsereg egész sávjában egy kiépített út sem állt rendelkezésre. A III. hadtest részére mindvégig Sztarij Oszkol volt a vasúti végállomás. Innen az első állo101
