Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - Zalai gyűjtemény 71. (Zalaegerszeg, 2012)

Harctéri emlékeim, 1942–1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál - V. Fél esztendő „A világ leghosszabb falujában”. Sztaro Nyikolszkoje, 1942.VII.12-étől 1943.I.13-ig

Nekünk nagyszerű segítségünk lett, amit szívesen is megtett, mert semmi olyat nem kívántunk tőle, ami az oroszok ellenszenvét kiválthatta volna.

Pista segítségével találtunk a faluban egy kötélverőt, felszerelése is volt. Vállalta, hogy minta után feldolgozza az útközben szerzett, egy kocsira való gabonakötöző zsineget istrángnak, kötőféknek. Búzával, sóval, cigarettával fizettünk az értékes munkáért. A legjobban fogyó anyagból jelentős készlettel rendelkeztünk ennek folytán.

A falu életében jelentős szakaszhoz jutottak a mezőgazdasági munkák. Az aratás ideje régen itt volt már, de a munka csak állt. Nem volt üzemanyag a gépek részére. A gépállomásokon álltak a betakarító gépek, kombájnok, meg az üzemanyag tartályok, csak éppen az üzemanyag hiányzott. A hadsereg sem rendelkezett a saját részére korlátlan készletekkel, segíteni nem tudott. Pedig a németek komolyan számításba vették a saját részükre az itt várható termést. A megszállt területeket úgynevezett „Mezőgazdasági kerületekére osztották be (németül Kreislandwirtschaft-okra).176 Ennek a területnek két német tisztjét láttuk mind gyakrabban megjelenni a faluban; nemes, szép lovakon járták be a határt, és mind többet tárgyaltak az oroszok vezetőivel, a sztarosztákkal. Ennek eredményeképpen hamarosan megkezdték az aratást. Nem volt könnyű, hiszen kaszabíró férfi alig-alig volt a faluban. Előkerültek a lóvontatású kévekötő aratógépek, melyek elé 2-3 lovat fogtak, de a lakosság teljes mérvű kézimunkájára is szükség volt. Léptetővel mérték ki a sztaroszták a learatandó területet a családok részére. Akkoriban az oroszoknak azt mondták, hogy maguknak aratnak és csépelnek majd, így a nagy szorgalom érthetővé vált. De egyébként is az volt rájuk jellemző, hogy jókedvű, dolgos nép. A hullámzó gabonaföldek hamarosan kepékbe igazodtak, és szép termés mutatkozott. A rozsnak arasznyi hosszú kalásza volt; gyűjtöttem is belőle egy keveset itthoni továbbtermelésre, mert fagymentes is volt.

Mivel cséplőgépek sem voltak, maradt, mint egyedüli mód, az ősi, kézicsép- pel való cséplés. Hatalmas csoportokban állták körül a nagy területre leterített kévéket, és a rájuk jellemző muzikalitás megcsodálható ütemes munkát adott. Kevés számú hajtó, szelelőrosta állt csak rendelkezésre, de ez nem akadályozta az eredményes munkát. Egy-egy rostalapot két leány a szélén fogva jobbra-balra húzogatott a levegőben, és ezzel a mozgással a gép munkáját utánozva, mégiscsak tisztították a kicsépelt magot.

176 Pontosabban Kreislandwirt-ekre. A német gazdasági szervezet szervei - ahogy a teljes megszállt ukrán és orosz területen - a 2. hadsereg hadműveleti területén is kiépültek. Nagyobb ipari üzemek hiányában - a német élelmezésen levő magyar csapatok ellátását is szolgáló - mezőgazdasági termelésre és kiaknázására rendezkedtek be. Megszervezték a tűzifa-kitermelést, a szénakaszálást, majd az aratást, a malmok üzembe helyezésével a csapatok lisztszükségletét, a tejüzemek létesítésével pedig a vaj szükségletét igyekeztek részben a helyszínen kielégíteni. Megpróbálták hosszabb időszakra biztosítani a vágóállat-szükségletet is. Szabó Péter 2001.179. p.

100