Riválisok polgárosodása. Források Zalaegerszeg és Nagykanizsa történetéhez 1867-1918 - Zalai gyűjtemény 70. (Zalaegerszeg, 2011)

Bevezetés

lózat-fejlesztés, villanytelep létesítése tette mozgalmassá ezeket az évtizedeket. Bankok és takarékpénztárak létesültek, megalakultak az iparosok és kereskedők különféle helyi szervezetei. Elénk sport és kulturális élet zajlott, itt is megjelent a helyi sajtó, a nézők beülhettek az első moziba stb.

Zalaegerszegnek tehát nemcsak külső megjelenését sikerült megváltoztatnia, hanem addigi arculatának kidomborításával, az itt letelepedett értelmiségi-tisztviselői réteg igényeinek megfelelő infrastruktúra kiépítésével, valamint új intézmények létrehozásával megyeszékhelyi státuszát is megőrizte, s a települést tágabb környezete számára is vonzóvá tudta tenni.

Bár a polgárosodás folyamatát már visszafordítani nem lehetett, a századforduló után mindkét város úgy érezte, hogy gazdasági-társadalmi haladása szőkébb pályára kényszerült. Jóllehet Kanizsa kereskedelmének lendülete még tartott és új ipari beruházások is létesültek, sokan úgy vélték, hogy az egykori virágzás hanyatlóban van. Ezért egyesek a várostól a forgalmat elterelő vicinális vasúthálózat kiépülését, mások a horvátországi piacok elvesztését vagy az általános pangást okolták.57 A megyeszékhely fő problémáját az eladósodás jelentette. A jókora pénzösszegeket felemésztő tekintélyes építkezéseket, az infrastruktúra fejlesztését a város kezdetben - nem csekély lakossági hozzájárulással (pl. a vasút vagy a laktanya esetében) - maga próbálta finanszírozni. A nagyarányú invesztálást pár év múlva már csak kölcsönök felvételével lehetett folytatni. A hirtelen felfuttatott befektetések, az egymás utáni hitelek megingatták a városi háztartás pénzügyi egyensúlyát.58 Mindezek folytán a század végétől már szigorú takarékossági intézkedéseket vezettek be, és az elsőrangú feladatot az adósságok lefaragása képezte.59 Az eladósodás következményei egyrészt a községi pótadó számottevő megemelkedésével jártak együtt, ami a város polgárait közvetlenül is érintette, másrészt a megyeszékhely vezetésének sokkal visszafogottabb városfejlesztési koncepciót kellett az elkövetkező időszakra megfogalmaznia.

A kitörő világháború, majd a trianoni békekötés tragédiája aztán jó időre teljesen más irányba terelte mind Zalaegerszeg, mind Nagykanizsa figyelmét. A városfejlesztési stratégiák megalkotása helyébe a túlélési stratégiák kidolgozása lépett.

* * *

57 Blankenberg Imre: Nagykanizsa kereskedelmének múltja. In: Magyar városok monográfiája. Nagykanizsa. Budapest, 1929. 296. p.; Zalai Közlöny 1900. március 31.1-2. p. „Idegenforgalmunk" című, névtelen szerzőjű cikk.

58 Pesthy 18-19., 152. p.; Németh Elek: Zalaegerszeg története. In: Zala vármegyei évkönyv a millenniumra. Szerk.: Halis István - Hoffmann Mór. Nagykanizsa, 1896.13-14. p.

59ZML Zala Vármegye Törvényhatósági Bizottságának iratai. Közgyűlési jegyzőkönyvek 1894. október 1. 218.; ZML Zalaegerszeg Város Régi Levéltára 164.; Pesthy 19. p.;

27