Riválisok polgárosodása. Források Zalaegerszeg és Nagykanizsa történetéhez 1867-1918 - Zalai gyűjtemény 70. (Zalaegerszeg, 2011)
Bevezetés
Összefoglalásképpen annyit mondhatunk, hogy amint láttuk, Nagykanizsa főként kereskedővárosként gyakorolt döntő befolyást szűkebb és tágabb környezetére, Zalaegerszegre pedig inkább „hivatalnokvárosként" lehetett tekinteni, amely elsősorban igazgatási funkciói révén alakította ki gazdasági-társadalmi és kulturális vonzáskörzetét. A központi szerepkörük megőrzése érdekében általuk bejárt utak nagyon különbözőek voltak, az egymással való versengés természetesnek, a megszerzett pozíciók erősítésére való törekvés normális konzekvenciájának mondható. De útjaik több ponton találkoztak is egymással. Az érintkezési felületek anyagi és szellemi téren egyaránt kimutathatók. A kereskedők és mesteremberek eljártak egymás vásáraira, az ipari vállalkozások a másik városban is végeztek beruházásokat, az egyesületek, érdekvédelmi szervezetek tagjai között szintén fellelhetőek a másik város képviselői, egerszegiek kanizsai és kanizsaiak egerszegi ingatlanvásárlására is számos példa akad. De mindezeknél fontosabbak a szellemi síkon megjelenő közös törekvések: a szabad iparűzést és kereskedést gátló akadályok elhárításának (céhek felszámolása, zsidók egyenjogúsítása) szorgalmazása; hitelintézetek létesítésének támogatása; szociális érzékenység az elesettek felkarolása iránt; a nép általános műveltségi szintjének emelése; buzdítás a munkások érdekvédelmi szervezeteinek létrehozására; a nők iskoláztatásának előtérbe helyezése; egészségügyi felvilágosító munka és az egészségügyi ellátás javítása; küzdelem az alkoholizmus, a nemi betegségek terjedése ellen stb. Mindez általános értelemben összefüggött a közösségek életét korábban működtető, hagyományos normarendszerek fellazulásával, amely a feudális kötöttségek fokozatos enyhülése, majd teljes megszűnése folytán következett be. A gazdasági változásokat követő társadalmi átalakulással, a beköltözésekkel, a közlekedési és szállítási lehetőségek bővülésével stb. a városi lakosság mindenhol keveredett, egy-egy adott városban nagyobb lélekszámú és többféle városlakónak kellett együtt élnie, és együtt dolgoznia. A fizikai értelemben is átformálódott városok elvesztették régi identitásukat.60 Az őket irányító testületeknek olyan új, szociális és kommunális problémákkal kellett szembenézni, amelyeket az addig jól funkcionáló módszerekkel nem lehetett orvosolni. S ez a kihívás hozta meg azt a felismerést, hogy az emancipációt nemcsak a felekezeti és etnikai kisebbségek vonatkozásában, hanem az emberi és polgári szabadságjogokkal összhangban, tágabb értelemben, a társadalom egészére kiterjesztve is lehet, és kell alkalmazni. 60 Vö. Francois Walter: A város meghatározásának problémái a 19. századi Európában. Korall 2003. május 196-197. p. 28
