Riválisok polgárosodása. Források Zalaegerszeg és Nagykanizsa történetéhez 1867-1918 - Zalai gyűjtemény 70. (Zalaegerszeg, 2011)
Bevezetés
Nagykanizsa ezután is többször próbálkozott a megyeszékhelyi státusz, illetve a törvényhatósági jog megszerzésével,55 s Zalaegerszegnek újból és újból meg kellett védenie pozícióit. A szomszéd város ezen törekvései folytonos kihívást jelentettek Zalaegerszeg számára, így az itteniek akarva-akaratlan arra kényszerültek, hogy Kanizsát riválisukként fogadják el. S talán a megyeszékhelyi pozíciónak ez a tárgyalt időszakunkban mindvégig meglévő veszélyeztetettsége is hozzájárult ahhoz, hogy a város vezetésében meghatározó szerepet játszó érdekcsoportok, a helyi közélet hangadói újabb és újabb ösztönzést kapjanak a bizonyításra. Annak bizonyítására, hogy Zalaegerszeg meg tud felelni a modern, polgári kor elvárásainak, sőt, egyéb urbanizációs szerepköröket is fel tud vállalni, s környezete felé is képes lesz közvetíteni a társadalmi, gazdasági és kulturális változások átformáló erejét, a létrejövő civil társadalom újfajta mentalitását. Bár az átalakulásban - mint már utaltunk rá - a tisztviselői-értelmiségi réteg játszotta a kulcsszerepet, nem szabad megfeledkezni arról a jelentős számú iparosságról sem, akik közül nagyon sokan támogatták az előbbiek jobbító törekvéseit. Zömük még mindig a tradicionális kézművesipari foglalkozásokat űzte, s tevékenységük - ugyanúgy, mint az itteni zsidó kereskedőké - elsősorban a helyi fogyasztóréteg és a város körüli települések kiszolgálására szorítkozott. A rendezett tanácsúvá válást követő éveket már a város meglévő adottságaira, a megyei-városi hivatali elit és az annak otthont adó intézmények itteni tömörülésére, az ezeket és a város vonzáskörzetébe tartozó falvakat kiszolgáló iparos- és vállalkozóréteg jelenlétére alapozott tudatos városfejlesztési politika jellemezte. Zalaegerszeg kedvezőtlen földrajzi adottságai miatt azonban ekkor sem válhatott kiemelkedő gazdasági-kereskedelmi központtá. Vasutat csak 1890-ben kapott, s régi vágya, a gimnázium létrehozása is csak 1895-ben vált valóra. Mindazonáltal az egykori nagyközségből nemcsak jogilag, hanem a valóságban is várost kellett formálni. Ezt szolgálta az infrastrukturális ellátottság javítása, a beruházások ösztönzése. Hatalmas lendülettel folytak az építkezések, rendezték és csinosították az utcákat, középületeket emeltek, új közintézményeket hoztak létre, a település központja lassan városias külsőt öltött.56 A vasúti összeköttetés pedig megsokszorozta a további előrehaladás lehetőségeit. De nemcsak a vasúti csatlakozás és a hőn óhajtott gimnázium valósult meg, hanem - ha csak a legfontosabbakat említjük - huszárezred telepítése, polgári leányiskola felállítása, kórház, szálloda- és zsinagógaépítés, a városháza teljes átalakítása, telefonhá55 Barbarits 94-97. p. 56 A városkép ezen időszakban történt átalakulására nézve lásd Megyeri Anna kutatásait: A településkép változása, urbanizáció Zalaegerszegen 1826-1945 között. In: Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből. Szerk.: Molnár András. Zalaegerszeg, 2006. (Zalai Gyűjtemény 61.) 117-146. p.; Építkezések Zalaegerszegen a dualizmus idején. In: Struktúra és városkép. A polgári társadalom a Dunántúlon a dualizmus korában. Szerk.: Tóth G. Péter. Veszprém, 2002. 325-347. p. 26