Riválisok polgárosodása. Források Zalaegerszeg és Nagykanizsa történetéhez 1867-1918 - Zalai gyűjtemény 70. (Zalaegerszeg, 2011)
Bevezetés
gyeszékhelyi státuszával együtt a megye olyannyira féltett területi épségét is sikerült megőrizni.37 Az egész történet viszont kiváló tanulságként szolgált Zalaegerszeg számára azért, hogy végre felébredjen. Felébredjen és rájöjjön arra, hogy nem elég fájó sebeit nyalogatni és a meglévő hiányosságok fölött keseregni, hanem a városfejlesztés érdekében igenis tudatosan cselekedni kell! Mert hiányosság az akadt bőven. Ezek közül a legfájóbb talán a vasút hiánya volt. 1865-ben a sopron-nagyka- nizsai vonal létrehozásakor nem sikerült kiharcolnia, hogy a városon keresztül vezessék a vasutat. A vonalat kiépítő Déli Vaspálya Társaság a terepviszonyokra hivatkozva akkora hozzájárulást kért a várostól, amekkorát az nem tudott felvállalni, így a vasút 7 km-rel elkerülte a megye székhelyét.38 Bár 1874-től működött a polgári fiúiskola és egy évvel később felső leányiskolát is létrehoztak, Zalaegerszeg régi vágya, a gimnázium megvalósítása még ekkor sem sikerült. Voltak különböző hivatalai, postája, két vendégfogadója, gyógyszertára, vágóhídja, két kisebb kórháza, aggápoldája, takarékpénztára, de inkább csak a hivatalok kölcsönöztek némi városias színt a településnek. Létezett ugyan építési rendszabály, de a város külső megjelenése még elég falusias képet mutatott. Az utcákat még sok zsúpfedeles, földszintes épület szegélyezte, állandó gondot okozott a szennyvíz elvezetése, a közterületek tisztán tartása. Reggelenként pedig a disznókat összeterelő kanász kürtölésére ébredtek az emberek. A társas életet tekintve viszont elég nagy élénkség mutatkozott. Az 1870-es évektől kezdődően sorra alakultak a különböző egyesületek: létrejött a Tűzoltóegylet (1874), a Társaskör (1876), a Dalárda (1877), aztán az Iparos Ifjúsági Egylet (1878), Vöröskereszt Fiókegyesület (1880), Karácsonyfa Egylet (1883), Kereskedelmi Kör (1884), Korcsolyázó Egylet (1884), Tekeegylet (1880-as évektől) stb.. Emellett a város számos megyei egyesületnek is székhelyévé vált.39 Mindez annak a jele volt, hogy az 1880-as évek elejére megerősödött az az értelmiségi-hivatalnoki réteg, amelyet 1870-1871-ben még inkább az erőtlenség és megosztottság jellemzett. Ez az 1870-es évek elejétől fokozatosan kiépülő polgári államszervezet intézményeinek volt köszönhető, amelyeknek a megyeszékhelyen való megjelenése, a különböző igazgatási szerveknek itteni koncentrálása felduzzasztottá a városban élő hivatali apparátust. Létszámuk szinte folyamatosan 37 Foki Ibolya: Zala megye közigazgatása, 1861-1910. In: Zala megye archontológiája, 1138-2000. Szerk.: Molnár András. Zalaegerszeg, 2000. 136-138. p.; Fára József: Zalaegerszeg mint megyeszékhely. Zalaegerszeg, 1936. 27-30. p.; Zalaegerszeg. Dokumentumok a város történetéből. Szerk.: Gyi- mesi Endre. Zalaegerszeg, 1985.138., 144. p. 38Degré 1970. 40. p.; Pesthy Pál: Zalaegerszeg múltja és jelene. Zalaegerszeg, 1931. (Továbbiakban: Pesthy) 152. p. 39 Az egyesületekre vonatkozóan lásd: Bősze Sándor: Zala megye dualizmus kori egyesületi katasztere. In: Zalai történeti tanulmányok. Szerk.: Káli Csaba. Zalaegerszeg, 1997. (Zalai Gyűjtemény 42.) 227-229. p. 19
