Riválisok polgárosodása. Források Zalaegerszeg és Nagykanizsa történetéhez 1867-1918 - Zalai gyűjtemény 70. (Zalaegerszeg, 2011)
Bevezetés
felhozatalt is lehetővé tette.27 Mindez óriási mértékben megkönnyítette az agrárcikkek kivitelét. Az úrbéri birtokrendezések nagy része a Dél-Dunántúlon erre az időszakra már lezajlott, de a határban birtokaival továbbra is jelenlévő egykori földesúr és nagybirtokos ezután is jelentősen befolyásolta az illető települések gazdasági, társadalmi életét. Tárgyalt területünkön több nagy uradalom fennmaradt, bár ezek egyes részei gyakran bérlők kezére jutottak. Ezekben a bérleti és egyéb uradalmakban megindult a mezőgazdaság modernizációja, a korszerű gazdálkodásra való áttéréssel egyre több árut állítottak elő, de mellékiparágként sok esetben élelmiszeripari feldolgozóüzemeket is létesítettek, és az itt létrehozott termékeket adták tovább.28 Ez az árutermelés és a vidéken élő kisbirtokosok ki- sebb-nagyobb árufeleslege képezte a bázisát az 1860-as évektől fellendülő kereskedelmi forgalomnak, amelybe újult erővel kapcsolódtak be a már több évtizedes bel- és külföldi piaci tapasztalattal rendelkező kanizsai kereskedők. Tevékenységükhöz biztos hátteret nyújtott lakóhelyük, a belső urbanizációs folyamat következtében egyre városiasabb külsőt öltő Nagykanizsa. Már 1848 előtt is létezett a városban Szépítő Választmány, de a városrendezésre, a város arculatának átformálására irányuló törekvések főként a forradalom és szabadság- harc leverése utáni évtizedekben váltak eredményessé. Burkolták az utakat és járdákat, új utcákat nyitottak, szigorú építési rendszabályokat hoztak, sokat áldoztak a közvilágításra, az utcák öntözésére és fákkal való beültetésére. Nőtt a köz- és magánépítkezések száma, fontos középületek egész sora készült el a századfordulóig (városháza, törvényszéki palota, kórház, laktanyák stb.).29 Sokat elárul az is, hogy 1870-ben Kanizsa lakosságának a fele tudott írni-olvasni.30 A szerveződő civil társadalom jeleként különböző egyesületek, klubok alakultak, amelyeknek tagjai aktívan részt vettek a helyi közéletben. Mindemellett a XVIII. század végétől rohamosan gyarapodott a város lakossága, amely 1870-re elérte a 11128 főt, vagyis Nagykanizsa lett a megye legnépesebb települése. A csekély számú evangélikus, református és görög katolikus mellett az itt élők többsége a római katolikus vallást követte. Rajtuk kívül Kanizsán találjuk még a 2614 főnyi zsidó közösséget, ők a lakosság 23,5 %-át tették 27 Majdán János: A „vasszekér" diadala. A magyarországi vasútépítés 1914-ig. Budapest, 1987. 66-67. p. A négy vasúti fővonal sorrendben: 1860: Pragerhof-Nagykanizsa, 1861: Buda-Nagykanizsa, 1865: Sopron-Nagykanizsa, 1868: Barcs-Murakeresztúr-Nagykanizsa. 28 Dombi Péter - T. Mérey Klára: Dél-Dunántúl településhálózatának néhány gazdaságtörténeti jellemzője a XIX. század közepén. (Fényes Elek két művének számítógépes feldolgozása alapján.) I. In: Somogy megye múltjából, 1991. Kaposvár, 1991. (Levéltári évkönyv 22.) 22-23. p.; Ugyanők: Dél-Dunántúl településhálózatának néhány gazdaságtörténeti jellemzője a XIX. század közepén. (Fényes Elek két művének számítógépes feldolgozása alapján.) II. In: Somogy megye múltjából, 1992. Kaposvár, 1992. (Levéltári évkönyv 23.) (Továbbiakban: Dombi - T. Mérey II.) 164-166. p. »Barbarits 109-138., 169. p. 30 Döme Géza: Zala megye 1870-ik évi népszámlálásának eredménye. Zalaegerszeg, 1871. (Továbbiakban: Döme) 14. p. 15
