Riválisok polgárosodása. Források Zalaegerszeg és Nagykanizsa történetéhez 1867-1918 - Zalai gyűjtemény 70. (Zalaegerszeg, 2011)

Bevezetés

kormányzatukat, egyértelmű volt a válasz: a város az utóbbi mellett döntött. 1872. március 27-én megalakult az új képviselő-testület, 1872. április 18-án pedig megtartották a tisztújítást, ahol Belus Józsefet választották meg polgármesternek.24 A korábbi évtizedek önállósodási törekvései, a városfejlődésnek a település egészére kiható társadalmi, gazdasági folyamatai egyértelmű tették, hogy a nagyközségi státusz csak gátolná a további felemelkedést.

S hogy ez mennyire így volt, azt bizonyítja, hogy ahogy korábban, Nagykanizsa ezekben az évtizedekben is erőteljes gazdasági vonzást gyakorolt a dél-dunántúli településekre. Kedvező földrajzi adottságait kihasználva jelentős forgalmi központként funkcionált. Vonzáskörzete Zalán kívül Somogy és Varasd megyékre is kiterjedt.25 Ezáltal Kanizsa nemsokára az adriai kikötők és a déli országrészek közötti kereskedelem egyik fő csomópontjává vált. Itt gyűjtötték össze az exportra szánt állatokat, gabonát és egyéb mezőgazdasági terményeket. Az ezeket Bécsbe, Triesztbe, Grácba és más nagyvárosokba továbbszállító kereskedők pedig visszafelé fűszereket, déligyümölcsöket, kézműipari termékeket és különböző nyersanyagokat hoztak magukkal, amit viszonteladóknak adtak tovább. Ez utóbbiak megtelepedtek a városban, és innen bonyolították üzleteiket. A kanizsai kereskedők kezdetben főként terménykereskedelemmel foglalkoztak, ebből vált ki a gabonakereskedelem és hamarosan ugyancsak külön üzletág lett a borkereskedelem. Ezek voltak a legjövedelmezőbb ágazatok, de találunk bőr- és textilkereskedőket, fűszerkereskedőket, vas- és üvegárusokat és nem utolsósorban egy könyvkereskedést is.26 A kereskedők zöme a városban élő zsidók közül került ki és sokuk nevét a külföldi piacokon is ismerték Egy részük már a szabadságharc előtt nagyobb tőkemennyiséget halmozott fel, amit átörökített a következő generációra. Mások kis üzletet vagy kezdődő vállalkozást hagytak utódaikra.

A kiegyezés után részben ezek az évtizedekkel korábban létrejött kereskedődinasztiák, részben az új lehetőségeket felfedező és új ágazatokat meghonosító üzletemberek játszották a vezető szerepet Kanizsa kereskedelmi életében. Az új lehetőségek adottak voltak, hiszen 1860-tól 1868-ig Nagykanizsa négy vasúti fővonalat kapott és ezáltal a Déli Vasút dunántúli begyűjtő hálózatának központja lett. A vasútvonalak a legjobban termő dunántúli tájakat érintették, sőt, az 1868- ban átadott barcs-murakeresztúri vonal még a Bánságból és a Bánátból való áru24 Barbarits Lajos: Magyar városok monográfiája. Nagykanizsa. Budapest, 1929. (Továbbiakban: Bar- barits) 84. p.

25 Vö. Bácskai 214., 216., 223-228. p.

26 T. Mérey Klára: Nagykanizsa, Somogy kapuja a dualizmus korában. In: Somogy megye múltjából, 1989. Kaposvár, 1989. (Levéltári évkönyv 20.) (Továbbiakban: T. Mérey) 132-133. p.; Barbarits 292- 296. p.

14