Riválisok polgárosodása. Források Zalaegerszeg és Nagykanizsa történetéhez 1867-1918 - Zalai gyűjtemény 70. (Zalaegerszeg, 2011)
Bevezetés
nácsú városok ezenfelül kezelték a piaci, mezei, hegyi, vásári, építészeti és közegészségügyi rendőrséget, a törvény szabta keretek közt eljártak az iparügyekben, valamint a gazdák és cselédeik közötti szolgálati viszonyból keletkezett ügyekben. Állandó árvaszékeik útján gyakorolták az árva- és gyámhatóságot. Mint már korábban szó volt róla, a nagyközségek a járási szolgabíró útján értesültek a megye rendelkezéseiről, s a központi megyei hatóságokkal csak rajta keresztül érintkezhettek. Ezzel szemben a rendezett tanácsú városok közvetlen kapcsolatban álltak a megyei végrehajtó apparátus fejével, az alispánnal. Ugyanez a hierarchia érvényesült a képviselő-testületi választásokon és a tisztújításokon, amelyek a nagyközségekben a szolgabíró, a rendezett tanácsú városokban az alispán elnökletével zajlottak. Az elöljáróság összetételében is lényeges eltérések mutatkoztak. A nagyközségek hivatali személyzete általában csak a legszükségesebb tisztség- viselőkre korlátozódott: bíró, jegyző, tanácsnokok, pénztárnok, közgyám és - ahol volt - a községi orvos. Ha anyagi viszonyaik megengedték, ezt még más tisztségekkel is kibővíthették. A rendezett tanácsú városokban - eltekintve attól, hogy az elöljáróság élén álló személyt nem bírónak, hanem polgármesternek nevezték - mindez kiegészült a rendőrkapitánnyal, a fő-és alügyésszel, az árvaszéki ülnökkel, a számvevővel és ellenőrrel, valamint a levéltárnokkal, a városi orvossal és mérnökkel, továbbá a helyi igények szerint esetlegesen rendszeresített más tisztségviselőkkel. Nagyközségekben csak a jegyzőnek és - ahol ilyen létezett - a községi orvosnak volt kötelező fizetést adni. Az elöljáróság többi személyzetének javadalmazásáról - a község anyagi helyzetét, az elöljárók teendőit, valamint a korábbi szokásokat figyelembe véve - a községek maguk dönthettek. A rendezett tanácsú városokban ezzel szemben az elöljáróság, továbbá a kezelő- és segédszemélyzet valamennyi tagja rendes fizetésben részesült. A polgármester évi fizetése nem lehetett kevesebb az illető megye szolgabíráinak fizetésénél. A tisztújításokra nézve is adódott egy másik fontos eltérés. A nagyközségekben az elöljáróságot a választóképes lakosság összessége választotta három évre (kivétel a jegyző, aki élethossziglan megtarthatta hivatalát). A rendezett tanácsú városokban a törvény ezt a képviselő-testület feladatává tette, és nem három, hanem hat évre választottak. A rendezett tanácsú városok számára egy külön bevételi forrást is biztosítottak azáltal, hogy külön engedéllyel a közvetett államadókra is vethettek ki pótlékot, s jövedelmeik gyarapítása végett a város területén illetékeket, helypénzeket és vámokat szedhettek.23 Zalaegerszeg tehát mindezeket a lehetőségeket elveszítette. Nem így tett viszont Nagykanizsa! Ő nem akart járási fennhatóság és szolgabírói felügyelet alatt maradni. így amikor az itteni polgárokat megkérdezték, hogy nagyközségi keretek között vagy rendezett tanácsú városként kívánják-e tovább működtetni ön231871. évi XVIII. törvénycikk. 13
