Molnár András: Zala megye pecsétje és címere 1550-2010 - Zalai gyűjtemény 69. (Zalaegerszeg, 2011)

II. Vita Zala vármegye pecsétjéről 1836-1849

és mivel e pecsét [...] ketté töretett, és jegyzői pecsét alatt kettétörve a levéltárba bététetett, az onnét kivétetvén”, a rangidős főszolgabírónak és esküdtjének adják át, azzal az utasítással, hogy „ezen kettétöretett deák körírású pecsétet ahhoz értő mesteremberrel, úgy mindazonáltal, hogy a kettétörésnek jele a pecséten az öszveragasztás után is szemlélhető légyen, összeragasztassa, s azt még e gyülekezet alatt a rendeknek ismét bémutassa, a jelen időig használt magyar körírású vármegyei pecsét pedig a levéltárba bététetvén, minden, a vármegye pecsétje alatt a mái naptól teendő hiteles kiadások ezen mostan használni kezdett deák körírású pecsét alatt tétessenek”. A közgyűlés még arról is határozott, hogy ez ügyben körlevelet intéznek a törvényhatóságokhoz, és sérelmük országgyűlésen történő orvoslásának támogatására szólítják fel őket.104 105 106 Bertalan Pál főszolgabíró a közgyűlésen másnap bemutatta az összeforrasztott 1790. évi, latin köriratú typáriumot, Kerkapoly István első alispán pedig azt átvéve, beadta az addig használt magyar nyelvű pecsétnyomót, mely a közgyűlés nyilvánossága előtt „az újonnan használatban vett deák körírású pecséttel egy különös skatulyába bépecsételtetett, s a levéltárba bététetett”.103

Zala vármegye tehát 1838. november 6-ától kezdve 1848 tavaszáig ismét ezt az összeforrasztott, 1790. évi latin köriratú pecsétnyomót használta. A körirat alján, az összeillesztésnél azonban hiányzott a „COMITATUS” szó első „T” betűje, az évszámból a „9”-es, a címeren pedig (annak függőleges tengelyétől heraldikailag kissé jobbra) jól látható függőleges forrasztási heg maradt. (Lásd a 29-30. képet!)w6 Ilyen, egyszer már kettétört, majd összeforrasztott és újból használatba vett, ráadásul kifejezetten rongáltnak látszó pecsétnyomó alkalmazása példádannak tűnik a vármegyék pecséthasználatában. A zalai közgyűlésről beszámoló titkosrendőri jelentés szerint a közgyűlést követően többen kétségüket fejezték ki magánbeszélgetésekben, hogy a vármegye ismét hitelessé, érvényessé tehet-e egy széttört és hitelességét vesztett pecsétet, és úgy vélték, hogy e döntés után Zala vármegyének nincs egyeden használható pe104ZML kgy. jkv. 1838:2337. (5-7. p.)

105 ZML kgy. jkv. 1838:2338. (7. p.)

106 A forradásos pecsét egy-egy jó minőségű lenyomata: VeML kgy. ir. 1839:448. (egy 1839. január 28-án megpecsételt iraton), ZML Zalavári hhlt. Fasc. 190. No. 14.701. (Zalaegerszeg, 1839. április 15.), uo. Fasc. 207. No. 16.468. (Zalaegerszeg, 1844. október 4.) A hiteleshelyi levéltár egyik forradásos pecsétjéről 1930-ban ceruzarajz is készült: ZML Alisp. ir. Zala vármegye címere. Pálffy László 1930. szeptember 16-i levelének melléklete. (Eredeti alispáni száma: 1930:27008.)

32