Molnár András: Zala megye pecsétje és címere 1550-2010 - Zalai gyűjtemény 69. (Zalaegerszeg, 2011)

II. Vita Zala vármegye pecsétjéről 1836-1849

csétje sem.107 Aggodalmukat azonban nem igazolta a kormányszékek hallgatólagos beleegyezése: nem emeltek kifogást Zala vármegye eljárása ellen, nem vonták kétségbe a forradásos és hiányos köriratú pecsét hitelességét.

A Zala vármegye országgyűlési követei számára készített, 1839. május 6-án elfogadott követutasítás 5. pontjában Deák Ferenc ez ügyben a következőképpen fogalmazta meg megyéje álláspontját: „Sérelem gyanánt pedig adják elő követ urak azt, hogy ezen megye magyar körírású pecsétjének használásában csak azért, mert arra különös kiváltságot nem kért, felsőbb rendelések által meggátoltatott, holott a nemzet nyelvének használása királyi kiváltság tárgya csakugyan nem lehet.”108

Borsod, Gömör, Hont, Komárom és Somogy vármegye 1839-ben hasonló sérelmeket terjesztett az országgyűlés elé, mivel a helytartótanács és a kancellária e megyéket is eltiltotta az előzetes királyi engedély nélkül készíttetett magyar köriratú pecsétjeik használatától. Az alsó- és felsőtábla 1840. április 15-i közös, „elegyes” ülése e sérelmeket feliratban terjesztette fel, és kérte azok orvoslását, arra hivatkozva, hogy „a hiteles pecsétek körírásainak magyarosítása” közveüenül a magyar nyelvet hivatalosnak elismerő 1836. évi 3. törvénycikken alapul.109 110 Az uralkodó 1840. április 29-én kiadott válaszában megtagadta a sérelmek orvoslását, azt állítva, hogy „a hitelesség és kiváltság” törvény szerint egyedül a királytól származhat, és nem egyezhet bele „fejedelmi jussának” korlátozásába. Mivel az országgyűlés ezek után rövidesen véget ért, e sérelmek orvoslására 1840-ben már nem volt lehetőség.11"

E kérdéssel utoljára Zala vármegye követeinek 1843. április 4-én elfogadott alaputasítása foglalkozott. A zalai követutasítás 43. pontja „A közhatóságok hiteles pecsétjei körírásának anyai nyelvre áttételéről” rendelkezve immár nem csupán sérelemként kívánta az országgyűlés elé terjeszteni, hogy „e megye magyar körírású pecsétjének használásában csak azért gátoltatott, mert erre különös váltságot nem kért”, hanem utasította a leendő követeket, hogy igyekezzenek törvényt alkottatni, miszerint „minden, az ország kebe107MOL A 105. Inf. Prot. 1838. november 20. (87. ülés) 13-14. p. (Lásd a Függeléket!)

108 ZML kgy. jkv. 1839:1644. Közli: „Tekintetes Karok és Rendek!” 129. p.

109 Felséges Első Ferdinand Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e néven Ötödik apóst, királyától szab. királyi Pozsony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország Közgyűlésének írásai. Pozsony, 1840. III. köt. 338. p., vö. Kónyi Manó 1903. 1. köt. 531. p., DFVM 2001. 1. köt. 287. p.

110 Kónyi Manó 1903. 1. köt. 531. p., DFVM 2001.1. köt. 287. p.

33