Molnár András: Zala megye pecsétje és címere 1550-2010 - Zalai gyűjtemény 69. (Zalaegerszeg, 2011)

II. Vita Zala vármegye pecsétjéről 1836-1849

kancellária tiltó rendeletét, és azt sérelemképpen kívánta a következő ország- gyűlés elé terjeszteni.101

Zala vármegye újabb feliratára már nem a helytartótanács vagy a kancellária útján, hanem közvetlenül az uralkodótól érkezett a válasz. V. Ferdinánd a Veronában, 1838. szeptember 27-én kelt királyi parancslevelében keményen helytelenítette és fejedelmi jogainak megsértésére irányuló törekvésként értékelte Zala vármegye eljárását, és a megyét a törvények betartására figyelmeztetve határozottan megtiltotta az engedély nélküli pecsét használatát.102 *

Zala vármegye 1838. november 5-i közgyűlésén Csány László, a helyi ellenzék vezére az uralkodói tiltás ellenére is ragaszkodni kívánt a magyar köriratú pecsét további használatához, egészen addig, amíg azt erőszakkal meg nem akadályozzák. Deák Ferenc azonban óvott attól, hogy az érvénytelenített pecsét használatával kiprovokálják a fizikai erőszakot, és arra figyelmeztetett, hogy a pecsét további használata zavarokat és károkat okozhatna: ha a vármegyének nincs hiteles pecsétje, kiadványait a kormányszervek és a vármegyék is visszautasíthatják, hivatalos intézkedései érvénytelenekké válhatnak, sőt még az is megeshet, hogy hiteles megbízólevél híján a követek sem vehetnek részt az országgyűlésen. Deák mindezek elkerülésére és a vármegye jogainak épségben tartására azt az áthidaló megoldást javasolta, hogy vegyék elő és állítsák helyre a régi, széttört latin nyelvű pecsétnyomót, de úgy, hogy azon a hasadás nyomai felismerhetőek legyenek, jelezve, hogy azt egyszer már széttörték.10'

Zala vármegye 1838. november 5-i közgyűlése Deák indítványát teljes egészében elfogadta, és annak nyomán a következő határozatot hozta: mivel a király parancslevelével a „magyar körírású vármegyei pecséttől minden törvényes erő és hitelesség megtagadtatik, a rendek e hatalomnak ellent nem állhatván, kényszerítve látják magokat ezen pecsét használásával fenthagyni”. Addig tehát, amíg ügyüket nem orvosolja a következő országgyűlés — ahova azt sérelemként terjesztik elő —, „volt deák körírású pecsétjeket veszik használatba,

101 ZML kgy. jkv. 1838:686. (11-16. p.)

102 ZML kgy. ir. 1838:2337. Téves tehát az a korábbi nézet, hogy Zala vármegye pecsétjét V. Ferdinánd látta volna el magyar körirattal (Tagányi Károly 1880. I. köt. 38. p., Hoppál Dezső 2001. 150. p.), és az sem felel meg a valóságnak, hogy Zala vármegye az 1837. évi pecsétjét folyamatosan használta volna 1848-ig. (ZML Alisp. ir. Zala vármegye címere. Az Országos Levéltár 1138/1929. sz. szakvéleménye, vö. Halász Imre 1982/b. 197. p.)

un mOL A 105. Inf. Prot. 1838. november 20. (87. ülés) 10-14. p. (A besúgójelentés fordítását lásd e könyv ,,Függelék”-ében!) Vö. Szekfű Gyula 1926. 178-179. p.

31