Molnár András: Zala megye pecsétje és címere 1550-2010 - Zalai gyűjtemény 69. (Zalaegerszeg, 2011)
II. Vita Zala vármegye pecsétjéről 1836-1849
álláspontját tükrözi).98 Joseph Sedlnitzky gróf, rendőrminiszter, a császári titkosrendőrség vezetője, abban a hiszemben, hogy Zala vármegye egy engedélyért folyamodó felírást fog felterjeszteni az uralkodóhoz, ez ügyben 1838. február 6-án a következő állásfoglalást, illetve javaslatot vetette papírra az uralkodó nevében döntéseket hozó bécsi Allamértekezlet számára: „a megye igen jól tette, hogy engedélyt kért az új pecsét használhatására. Mivelhogy a megye címere ugyanaz, egyedül az új évszám mutatja rajta, hogy ez a pecsét valójában új. Az engedély tehát megadható azon dorgálás mellett, hogy a megye miképp merészelt egy egész éven át legfelsőbb engedély nélkül egy megváltoztatott pecsétet használni.”99 100 A Zala vármegye 1838. január 15-én kezdődött közgyűlésének határozata nyomán az uralkodóhoz február 12-én felterjesztett feliratra március 8-án a magyar királyi udvari kancellária válaszolt. A kancellária e leiratban eltiltotta Zala megyét az új pecsét további használatától, és a helytartótanács korábbi rendeletéinek végrehajtására utasította, többek között arra hivatkozva, hogy „több megyék és törvényhatóságok, kik szinte pecséteknek nem címerét, hanem csak deák körülírását kívánván magyarosítani, a törvény által egyenesen kiszabott utat követték, hogy pecsétjek teljes erejű lehessen, legfőbb helyre folyam odtak”.1110 Zala vármegye 1838. április 30-i közgyűlése arra, a vélhetőleg ismét Deák Ferenc által megfogalmazott álláspontra helyezkedett, hogy „az egyforma ha- tóságú, s azon egy törvények alatt álló törvényhatóságoknak a fejedelem és kormány közti viszonyaikat és kötelességeiket egyedül a törvény szabja ki, s habár több megyék a törvény rendeletén túl, és ott, hol nem kívántatik, királyi megelőző engedelemért folyamodtak is, egy másikat, hogy ahol a törvény nem parancsolja, mégis hasonló engedelemért hogy folyamodjék, kényszeríthető- nek a rendek sem által nem láthatják, sem az idézett törvényekből nem következtethetik”. Tekintettel ezekre, és a már korában is hangoztatott indokokra, Zala vármegye közgyűlése újabb feliratot intézett az uralkodóhoz, melyben az új pecsétnyomó szabad használatát, valamint annak a helytartótanács útján való kihirdetését kérte. A közgyűlés egyúttal törvénytelennek nyilvánította a 98 MOL A 105. Inf. prot. 1838. február 2. (8. ülés) 15. p. Hermann Róbert fordítása. Közli: Molnár András 2010. 264. p. "MOL A 105. Inf. prot. 1838. február 6. (9. ülés) 6. p. Hermann Róbert fordítása. Közli: Molnár András 2010. 266. p. 100 ZML kgy. ir. 1838:686. 30
