Molnár András: Zala megye pecsétje és címere 1550-2010 - Zalai gyűjtemény 69. (Zalaegerszeg, 2011)

I. Zala vármegye pecsétje és címere 1550-1836

I. ZALA VÁRMEGYE PECSÉTJE ÉS CÍMERE

1550-1836

Zala megye címere — melyet használatának első évszázadaiban kizárólag a nemesi vármegye pecsétje testesített meg — egyike Magyarország legrégebbi területi önkormányzati jelképeinek. Bár Zala megye címerének nem szerves előzménye, feltédenül említést érdemel, hogy a 17-18. század fordulóján — állítólag — még megfigyelhető volt az 1232. évi, nevezetes kehidai oklevél (azóta elveszett) pecsétjei között a „zalai serviensek pecsétje” is, mely formában kettős keresztet ábrázolt, s amelyet a megyei címerek legkorábbi előzményeként emleget a szakirodalom.1

Magyarországon aló. század közepéig általában az volt a szokás, hogy a nemesi vármegyék nevében kiállított okleveleket az illető vármegyei tisztség- viselők - főispánok, alispánok és szolgabírók - családi címerekkel díszített magánpecsétjeivel hitelesítették.2 A legkorábbi vármegyei címeres pecsétet — jelenlegi ismereteink szerint — Hunyad vármegye használta 1490-től, So- mogy vármegye pedig 1498-ban nyert - máig fennmaradt — címeradományozó oklevelet.3

A vármegyei címerhasználat szélesebb körű elterjedését az 1550. évi 62. törvénycikk tette lehetővé, amikor elrendelte, hogy az egyes megyék nevében kiállítandó leveleket a jövőben a király által adományozandó, egyeden pecsét alatt adják ki, amint ez Somogy vármegyében történik. A törvény arról is rendelkezett, hogy e pecséteket, miután azokat elnyerték és elkészíttették, a vármegyei alispánok, szolgabírák és esküdtek pecsétjeivel ellátott szekrényben

1 Bertényi Iván 1983. 91. p., Borsa Iván 1984. 60. p., Bertényi Iván 1993. 86. p., Csáky Imre 1995. 71-72. p., Bertényi Iván 2003. 81. p., Vitek Gábor 2008. 104. p., Vitek Gábor 2009. 11., 87. p. (2003-as munkájában már Bertényi Iván is jelzi az állítás bizonytalanságát, más kutatók pedig, így pl. Nyáry Albert és Nyulásziné dr. Straub Éva, egyáltalán nem tekintik hitelesnek e leírást, azt állítva, hogy a kehidai oklevélen csak magánpecsétek nyomai figyelhetőek meg. Vö. Nyáry Albert 1886. 84. p., Nyulásziné dr. Straub Éva 2001. 166. p.)

2 Holub József 1929. 317-319. p., Borsa Iván 1984. 60-61. p., Vitek Gábor 2009. 88. p.

3 Borsa Iván 1984. 53-69. p.

9